Az idei nyárral végleg bekerültünk a légkondicionálás ördögi körébe
Ahogy a tantermi hőségről szóló beszámolók tanúskodnak róla, az iskolakezdésig kitartott a kánikula, stílszerűen zárva le a rekordmeleg 2024-es nyarat. Azon túl, hogy klimatizálás az uborkaszezon fő belpolitikai témájává vált, a lakosság hozzáállásában is fordulópontot hozhatott a júliusi, hazánkban valaha mért leghosszabb hőhullám. A belső tereink hűtésére elköltött energia mennyisége globálisan is rohamosan nő. Ám ami egyéni szinten megoldás a hőségre, globálisan ördögi kör. Három szempontból is: tovább melegíti a városainkat, fokozza az üvegházhatású gázok kibocsátását és csökkenti a hőséggel szembeni természetes toleranciánkat.
A klímaváltozás irodalma átbillenési pontnak nevezi azokat a mérföldköveket, amelyeket átlépve az éghajlati rendszerben már nincs visszaút a korábbi állapotba, visszafordíthatatlanná válik a folyamat. Ilyen pontként emlegetik a nagy tengeráramlások lassulását vagy leállását, a permafroszt felolvadását. Bár a klasszikus értelemben nem ilyen fordulópont, lehet, hogy egy területen az idei nyáron szimbolikusan átléptünk valami hasonlót Magyarországon. Ez pedig a klímaberendezésekhez való hozzáállásunk.
Júliusban bejárták a médiát a beszámolók az elektronikai áruházak üres polcairól, ahonnan az emberek elkapkodták a mobilklímákat és ventilátorokat. Nem véletlenül: amint a Másfélfok.hu című, éghajlatváltozásra szakosodott portál elemzéséből kiderül, az emberi tűrőképesség szempontjából ez a harmadfokú hőhullám volt a legrosszabb a mérések kezdete óta. A július 7. és 20. közötti időszakban hétszer is megdőltek a nappali melegrekordok (de ezen az intervallumon kívül is hatszor az idei nyáron, illetve egyszer szeptember első hetében, már az iskolakezdés után is).
A 2007-ben Kiskunhalason mért abszolút melegrekordtól (41,9 °C) 0,3 fokkal elmaradtunk, de egy hőhullám emberekre gyakorolt hatását nem csak a napi maximumok határozzák meg. Fontos az is, hogy hány napig tart, vagy hogy éjjel lehűl-e eléggé a levegő egy frissítő szellőztetéshez, ami a napi átlaghőmérsékletben tükröződik inkább, mint a csúcsban. Ha mindezt úgy összegezzük, hogy kiszámoljuk a hőhullámos küszöb (27 °C-os napi átlaghőmérséklet) feletti hőösszeget, arra jutunk, hogy ez volt a legintenzívebb hőhullám valaha Budapesten.
Ilyen időben nem csoda, hogy a közhasználatú terek klimatizálása, pontosabban annak hiánya, politikai kérdéssé vált. Előbb a kórházaké és a vonatoké, az utóbbi héten az iskolaépületeké. Ám sok jel utal arra, hogy a lakások klimatizálása is „téma” lett. Az otthonokba beépített légkondicionálók száma már jó ideje nő.