Nemcsak a református, hanem a katolikus egyház is megszenvedte a kegyelmi botrányt, amelynek egyik főszereplője Balog Zoltán, a református zsinat volt elnöke, a Dunamelléki Egyházkerület püspöke – állítja Zalatnay István református lelkész, teológus az egyszázalékos felajánlások adatsorait elemezve. 2020 és 2023 között minden évben öt százalékkal többen ajánlották fel adójuk egy százalékát a történelmi felekezeteknek. Ehhez képest idén a református felajánlások száma majd’ hét, a katolikusoké három százalékkal csökkent. A számokból kiolvasható az is, hogy elsősorban a jobban kereső értelmiségi rétegek fordítottak hátat a református egyháznak.

Az előző év őszén váltak hozzáférhetővé a 2022-es népszámlálás vallási adatai, amelyek azt mutatják, hogy a magukat a történelmi keresztény egyházak (katolikus, református, evangélikus) valamelyikéhez tartozónak vallók száma drasztikusan, 20 év alatt több, mint 40 százalékkal csökkent. Bár az adatok drámaiak, részben van létjogosultsága az arra való utalásnak, hogy nem a magukat nem vallásosnak nyilvánítók száma nőtt érdemlegesen, hanem azoké, akik egyáltalán nem válaszoltak a kérdésre; ez pedig jelentős részt alighanem a mindenféle adatszolgáltatással szembeni általános bizalmatlanságból fakad. Azonban minden bizonnyal sok más ok is meghúzódik ezek mögött a számok mögött. Kibogozásukhoz komoly szociológiai kutatásokra lenne szükség, amelyeket megrendelni – tegyük hozzá – az egyházaknak lenne leginkább érdeke.

Más a helyzet most, amikor a nyilvánossá váltak a személyi jövedelemadó (szja) egy százalékára vonatkozó 2024-es rendelkezések adatai. Ezek első ránézésre nem olyan drámaiak, mint a népszámlálási adatok – valójában még inkább és egyértelműbben azok.

A legfontosabb kérdés az volt, hogy kimutatható lesz-e a hatása a kegyelmi botránynak, Balog Zoltán abban játszott szerepének, illetve, hogy az ügy csak a református egyházat érinti-e vagy a többit is.