Ügynökök csapdájában – a Hatvany család történetének titkos lapjai
Valaha az ország leggazdagabb családjai közé tartoztak, azután előbb a fajgyűlölő, majd a kommunista Magyarország üldözte el őket. Szétszóródtak a világban, ma már nagyobbrészt magyarságukat is elveszítették. A magyar irodalomra, képzőművészetre és persze az iparra óriási hatást gyakorló Hatvany családról most egy családtag, Hatvany Helga írt könyvet. A Válasz Online azonban meglepte a szerzőt, általa sem ismert titkosszolgálati iratokkal egészítve ki a családi krónikát. Exkluzív tartalom következik.
– Sanyi bácsi, te vagy az? – szól egy hang a sötétből.
– Én. Minden rendben, csak a báró úrnak nyikorog a cipője. Hozz egy 43-as cipőt, ami nem nyikorog.
1958. augusztus 14-e, éjjel van, az osztrák határ melletti Bucsu község közelében vagyunk. A báró úr nem más, mint Hatvany József, a kultúrmecenatúráról híres Hatvany család tagja, aki két másik férfivel Szombathelyről vagy tíz kilométert gyalogolt idáig a vaksötétben. Vele van a sofőrje, akivel disszidálni szeretne és dr. Váradi Sándor, az embercsempész. A János nevű volt csendőrrel találkoznak, aki tudja a járást Ausztria felé. A párbeszéd megnyugtatja Hatvany Józsefet, a csempészek értik a dolgukat.
Négyen indulnak a határ felé, egy traktorekét keresnek az éjszakában, amire egy viharlámpát akasztottak jelként: ott a közelben a kukoricatábla, aminél majd elválnak egymástól. Csak végig kell sétálni a sorok között, ami utána jön, az már osztrák terület.
Hatvany legalábbis ezt hiszi. Dr. Váradi viszont tudja, hogy a kukoricás végén az ÁVH várja majd, meg a politikai rendőrség hírhedt börtöne.
Hatvany József 1958 elején döntötte el, feladja álmát, amiért 1947 augusztusában Angliából visszatért Magyarországra, hogy részt vegyen a szerinte a kapitalizmusnál igazságosabb társadalmi rend, a kommunizmus megteremtésében. Idealizmusát mi sem mutatja jobban, mint az, hogy nagytőkés családját, bárói címét nem tekintette hátránynak terve megvalósításánál, azzal érvelve, hogy Engels családja is tőkés volt, Lukács Györgyé szintúgy, elődjei ráadásul bankársággal nemességet is szereztek maguknak.
Eközben szembement megannyi híres rokonával, akik az ország negyedik leggazdagabb családjának tagjaiként már a harmincas évektől fokozatosan elmenekültek az országból. Az első hullám a zsidó törvények miatt távozott, a többiek azért mentek el, mert felismerték: nemhogy az új elitbe nem férnek be, de a kommunisták a nagytőkésekre ellenségként tekintenek.