Nem igazi párt, nem mozgalom. Egyetlen használható kifejezés van az EP-választáson 1,3 millió szavazatot gyűjtő Tisza leírására: politikai törzs. Az ellenzék nagyobb része felsült vele, kisebb része ódzkodott tőle, de valójában az Orbán-rendszer természetes módon termelte ki a jelenséget, saját maga „ellentörzsét”. Magyar Péter követőinek neoprotestáns istentiszteletek élményszerűségét idéző rítusai, szimbólumai lettek. A törzsi működésmód az első sikerekig repítette a Tiszát, de óriási kockázata is van. Elemzés.

Hat évvel ezelőtt nyugati gondolkodók sokasága még mindig a Trump-jelenség megfejtésével küzdött. Hogyan tört „a semmiből” az amerikai republikánusok élére a furcsa hajú üzletember-politikus? Mi magyarázza a 2016-os választási eredményt? Az értelmezések sorából kiemelkedett az anyai és apai ágon is kínai származású, de már az USA-ban született Amy Chua, aki ügyvédi praxisával szakítva lett a Yale Egyetem kutatója, hogy a globalizáció és a jog, a társadalmi fejlődés és az etnikai konfliktusok kapcsolatainak mélyére ásson. 2018-ban jelent meg azóta is sokszor hivatkozott könyve Politikai törzsek – A csoportösztönök és a nemzetek sorsa címmel.

Chua tézise, hogy az ember természete szerint törzsi lény: neurológiai vizsgálatok igazolják, hogy a csoporthoz tartozás megélése és a kapcsolódó rítusok végrehajtása elégettségérzetet okoz. Ez nem halt ki sem a civilizációs fejlődéssel, sem a felvilágosodással. A jogtudós szerint óriási hiba volt alábecsülni a csoportkötődések, a törzsi psziché globális és amerikai politikában játszott szerepét a kétezres években. Chua Donald Trump 2016-os győzelmét nem kis részben a törzsi alapú gondolkodásra, szerveződésre vezeti vissza. A progresszív elemzők általában fanyalogtak Trump avíttasnak mondott skandáltatásain, a MAGA (Make America Great Again) feliratú piros sapkákon, pólókon.

Azt gondolták – mint utóbb kiderült, tévesen – , hogy ez a fajta csoportképzés és a nemzeti szlogenek ismételgetése már a múlt században kimerítették hatóerejüket.