Csaba László a 20. század második felének egyik legkiválóbb magyar építésze volt. Cserépváraljai modern templomának díjnyertes helyreállítása tavaly ráirányította a figyelmet munkásságára, aminek most egy másik oldalát ismerhetjük meg: Csaba Lászlót, a fotóst. Az építész ugyanis lelkes amatőr fotós volt, aki olyan helyekre is eljutott, ahova más akkoriban nem, például Brazília frissen elkészült, semmi közepén felépített új fővárosába. Csaba László képeiből örököseinek köszönhetően felkerült egy gazdag válogatás a Fortepanra. Izgalmas időutazás a 20. századi Európa és Dél-Amerika különös világába.

A Válasz Online olvasói tudhatják, hogy Csaba László építésznek a fényképezéshez is volt tehetsége. Tavaly ősszel számoltunk be róla, hogy a Média Építészeti Díját egy 60-as évekbeli falusi templom gondos helyreállítása nyerte. A cserépváraljai templom ezzel talán elfoglalhatta a helyét a magyar építészettörténetben, mint a korszak egyik legfontosabb alkotása. Ez a kivételes szépségű kis templom annak idején kézműves módszerekkel épült egy bükkaljai faluban, nagyon sajátos, szűkös helyi körülmények között, de tervezője a korszak legfontosabb nemzetközi mestereivel folytatott párbeszédet.

Csaba László mindenekelőtt templomépítészként ismert. Első egyházi munkája a cserépváraljai templom volt, amely 1960-61-ben épült. Csabának ismertséget hozott a korszakban még mindig kissé kockázatosnak számító megbízás. A cserépváraljai volt az első olyan modern templom a szocializmusban, amit a hivatalos építészeti folyóirat, a Magyar Építőművészet bemutatott. A kommunista hatalomátvételt követő közel másfél évtizedben zajlottak ugyan templomépítések, de erős korlátozások között, és szinte fű alatt, a korabeli kultúrpolitika nem vett tudomást róluk. A templomépítés emelkedő rangját (és az egyház fokozatos beilleszkedését a Kádár-rendszerbe) mutatja, hogy Csaba következő munkáját, a hollóházi templomot már állami megbízásból építette. Ez is ez első volt a maga nemében: addig csak egyházi beruházások készültek.