„Szeretni nem kell. Elég, ha megtanuljuk civilizáltan utálni egymást” – Filippov Gábor vitazárója

forrás: kategória:

Egy határon túl a szélsőséges megosztottság már nem a kényes politikai ízlést zavaró lárma, hanem a hétköznapi életünk feletti uralmunkat aláásó, strukturális akadály – írja Filippov Gábor. Egyúttal vázolja, milyen teendők állnak Magyarország előtt – amelyek megvalósítását a jelenlegi állapot lehetetlenné teszi. Az Egyensúly Intézet kutatási igazgatója a Lányi András által lapunk hasábjain kezdeményezett vitához szól hozzá. A Válasz Online ezzel az írással zárja a vitasorozatot.

A hazai közéleti viták során a „víziók” hiányáról sajátos módon jobbára a pártok közötti verseny szempontjait mérlegelve szoktunk elmélkedni. Szükség lenne-e alternatív jövőképre a kormányzóképességhez? Kell-e program a választási győzelemhez? Olvas-e egyáltalán ilyet a választó, és ha igen, az mennyiben befolyásolja a voksát?

A politika lényegéhez tartozó dilemmák ezek, de gyakran mintha elfednének egy másik, legalább ennyire fontos kérdést: hogy a hatalompolitikán túltekintve mit nyerhetünk mi, a választópolgárok közössége egy alternatív jövőképtől. Nyolcmillió politikai elemző országa vagyunk: többnyire kizárólag az eszközről (a hatalom megszerzéséről és birtoklásáról) beszélünk, és egyre kevesebbet a célról (hogy mire kellene használni a hatalmat).

A Lányi András vitaindítójára érkezett eddigi reakciók is túlnyomórészt a szerző rendszer- és ellenzékkritikai érveit firtatták. A magam részéről az alábbiakban inkább az alternatív jövőkép hiányára vonatkozó gondolataihoz kapcsolódnék. Nem azért, mintha azt gondolnám, hogy a politikának létezik „tiszta”, a hatalmi játszmáktól elválasztható „tartalmi” oldala. Hanem mert

egy nemzeti közösségnek természetes világnézeti megosztottsága mellett is képesnek kell lennie gondolni valamit közös jövőjéről és közös céljairól.

A kilencvenes években mintha még meglett volna ez a képességünk. A rendszerváltást követő másfél évtizedben a politika releváns szereplői között széles körű konszenzus tudott létrejönni legalább abban, hogy a jövő Magyarországa nem képzelhető el máshol, mint az euroatlanti szövetségi rendszerben. Bár a meghatározó pártok akkoriban sem mutattak nagy hajlandóságot az összeborulásra, a versengés tárgya nem a jövőkép és az ehhez kapcsolódó célok meghatározása, hanem minél gyorsabb megvalósításuk mikéntje volt.

Hírek

Pirossal jelöltük azokat a megyéket ahol a bérszínvonal elérte a nyugat-európai szintetAkkora bérrobbanás zajlott le Magyarországon az elmúlt években, hogy bizonyos szakmákban vásárló
Na ki a király?Mága Zoltán, Pataki Attila, Győzike és most következik a meglepetés: Kis Grófo.
A csirke és a malacA hatalmasra nőtt törpemalac és a csirke mára elválaszthatatlan jóbarátokká váltak.
Az ukrán háború borzalmaiAz Ukrán állami mentőosztagok képei és felvételei az ukrán Zsitomir (Zhytomyr) város egyik lakón
Hó lepte el TüringiátA téli sportok szerelmesei minden bizonnyal örülnek, hogy komoly mennyiségű hó hullott Türingiáb
Casper az albínó delfinNem mindennapi látványosság szemtanúi lehettek annak a hajónak a legénysége, akik Kalifornia par
Szíva oázis (Egyiptom: Siwa oasis-salt lake)A Szíva oázis (SIWA, Wāḥat Sīwah) az egyik legtávolabbi ilyen látványosság Egyiptom északnyugati
Meghackelte a Kutyapárt az M1 (köztévén) évente járó 5 percetA Magyar Kétfarkú Kutyapárt (MKKP) hozta a szokásos formáját és abszurd módon mutatta be közpénz
Megmentették a Himalájában eltűnt hegymászót, elutasítja az orvosi kezeléstVermes Ákos magyar hegymászó után harminc órán át kutatott az indiai hadsereg kutatóegysége a Hi