Egyszemélyes stábként, közel három év alatt forgatta le filmjét a varázslatos szépségű Erdélyi-szigethegységről Szendőfi Balázs. A halkutató-természetfilmes messze többet akart, mint lélegzetelállító snittekkel elkápráztatni a nézőit. A Hegyizene rendhagyó szembesítés, amely egyszerre gyönyörködtet és késztet önvizsgálatra. Tömény társadalmi tudatformálás – a természet erejével.

Kijózanító. Szemléletformáló. Ütős. Ilyen és ehhez hasonló szavakkal jellemzik a nézők Szendőfi Balázs halkutató, természetfilmes a Pannon-síkság és az Erdélyi-medence közt felmagasodó vízválasztóról, az Erdélyi-szigethegységről készített rendhagyó filmjét, amely egyfajta kiáltvány. Mindannyiunkhoz szól és mindünket vádol. A Hegyizene fájdalmas üzenet, amelyben a 145 millió éves „hegy izen” arról, milyen fantasztikusan gazdag élővilággal, milyen jól felépített rendszerrel működött az eddig eltelt évmilliók alatt. Mostanáig. „Rá tudtam kapcsolódni egy olyan rendszerre, ami valószínűleg a mi életünkben létezik utoljára az emberiség történetében, és e történet vége után is még hosszú idő lesz, mire újra felépül” – mondja a Hegyizenéről Szendőfi Balázs, akitől megszokhattuk már, hogy a filmjeivel nem csak elringat: fel is ráz. 

A természetfilmes-természetvédő, aki egyszemélyben írja, rendezi, forgatja, vágja és menedzseli az alkotásait, nemcsak anyagilag, de a szó kompromisszumot nem ismerő értelmében is független alkotó. Ma már nem is pályázik támogatásra filmjei elkészítéséhez, mert nem hajlandó a szponzorok elvárásainak megfelelően meghamisítani a valóságot és az érintetlen természet illúzióját kelteni ott, ahol az ember nagyon is nyomot hagyott. Filmjei finanszírozását inkább egy harmadmagával létrehozott alapítványon keresztül intézi. A Hegyizene mind közül a legszemélyesebb filmje, hiszen ennek a zenéjét is részben ő szerezte, sőt, ő is játssza.