A szélesebb közönség most először láthat egykor szigorúan titkos pincebörtönöket és más „erőszaktereket” egy új Youtube-sorozatnak köszönhetően. A Bartók Béla úti Hadik laktanya többé-kevésbé eredeti állapotban fennmaradt celláiról, a Belgrád rakpart ÁVH-pincéjéről vagy a Kecskemét szecessziós belvárosa alatt húzódó labirintusról sokáig csak mendemondák voltak. Az erőszak terei projekt – melynek szerkesztőként kollégánk is tagja volt – célja a diktatúra utolsó maradványainak dokumentálása. Exkluzív videós tartalom.

Gyerekkorom óta megszámlálhatatlanul sokszor mentem el a Gellért tér és a Gárdonyi tér között egy ódon, komor épület előtt. A Bartók Béla út mindkét oldalán élettel teli kávézók, vendéglők, boltok működtek, kivéve a Zenta utcai sarokban végződő szakaszt. Itt nem volt semmi, csak a koszos vöröses fal és egy óriási fém kapu, mely előtt haladva az idősebb helyiek inkább megszaporázták lépteiket.

A Hadik-laktanya (Bartók Béla út. 26.) falán szűkszavú emléktábla hirdeti, hogy az épületben bátor és önfeláldozó hazafiak a magyar szabadságért és függetlenségért szenvedtek. Hogy pontosan mikor és hogyan, arról néhány kósza beszámoló, az emigrációban megjelent könyv (például Fehérváry Istvántól) és a rendszerváltás után készült interjú kivételével alig tudni valamit. Az épület belsejét nem dokumentálta senki: a Google, a Youtube és az Arcanum egyetlen felvételt sem dob ki az állítólagos pincebörtönökről.

Harminc év telt el a rendszerváltás óta, de még mindig több ilyen elfelejtett objektum van Magyarországon, Ráadásul nem kies puszták szélén vagy a külvárosokban, hanem lakóházak tőszomszédságában, működő intézmények pincéiben: egykori fogdák, vallatószobák, melyek a csodával határos módon az eredetihez közeli állapotban maradtak meg. Itt minden rácsdarabnak, falba karcolt jelnek forrásértéke lehet. Míg a náci Németország koncentrációs táborait és más erőszaktereit azok felszabadítása után fotókkal és filmfelvételekkel gazdagon dokumentálták, Magyarországon a hasonló bizonyítékokat a diktatúra alatt vagy szinte nyom nélkül eltüntették (mint a recski kényszermunkatábort, amelynek helyén a látogató csak rekonstrukciókat láthat), vagy a sima rendszerátmenetek közben egyszerűen a feledésbe süllyesztették.