Kicsiny, induló szerkesztőségünk iránti bizalma sokat jelentett akkor is és sokat jelent ma is. Felelősséget, többek között: hogy rászolgáljunk erre a bizalomra, amíg csak létezünk. Hogy ne hagyjuk veszni egy szabadságon és jogbiztonságon alapuló ország és nemzet polgári eszményét. Hogy mindig ott legyen bennünk mottóként Sólyom László híres mondata: „A tisztesség hosszú távon megéri.” Nekrológ.

Gyásznap a mai. Az egész ország számára annak kellene lennie, hiszen ma meghalt Sólyom László – aki ennek a köztársaságnak a legjobb, legbecsülendőbb, legnagyobb tartással bíró elnöke volt az ország rendszerváltás utáni történetében. Noha egy volt államfőt minden magyar saját halottjának tekinthet és senki sem sajátíthatja ki őt, a Válasz-közösséget különösen fájdalmasan érinti ez a halálhír.

Sólyom László személye igazodási pont volt számunkra már a 2000-es évek első felében is, amikor a Védegylet egyik vezetője volt – már akkor olyan életutat maga mögött tudva, amilyennel kevesek büszkélkedhetnek: rendszerellenes, Duna Kör- és Nyilvánosság Klub-béli tevékenység a nyolcvanas, az Alkotmánybíróság első elnökének posztja a kilencvenes években… Köztársasági elnöki tevékenysége alatt 2005 és 2010 között pedig Sólyom László megmutatta, milyen egy autonóm elnök, aki komolyan veszi alkotmányos kötelezettségeit. Heti Válasz-korunkban éppen ezért Sólyom for president! címmel írtunk vezércikket, amikor 2010 tavaszán elterjedt, hogy az akkor friss választási győztes Fidesz nem kívánja meghosszabbítani az államfő megbízatását.

Így írtunk akkor:

„Nem jó, de érdemes belegondolni, mi lett volna Magyarországgal, ha öt éve nem Sólyom nyeri az elnökválasztást. Ki emelte volna föl szavát a köztársaság nevében az őszödi beszédben bűnöket bevalló, majd a rendőrség kezét népére emelő Gyurcsánnyal szemben? Ki terelte volna vissza hisztériát mellőzve a Fideszt a Parlamentbe? Ki járt volna kanosszát a határon túli magyaroknál, felejtendő a 2004. decemberi népszavazást? Ki jelezte volna az Egyesült Államok elnökének, hogy vízumtörvénye sértő? Ki irányította volna a figyelmet politikai háborúskodás közepette is a zöld gondolat fontosságára? És ki utasította volna hitelesen vissza a szélsőségek hangját? Sólyom mindezt megtette. És mást is. Autonóm módon, az Alkotmányra figyelemmel, nem mások hálójában vergődve.”