Ha kell, a „szamizdat-tudásátadás” ideje jön. Hadd jöjjön! Hagyjuk a kerettantervet! Ha hülyeség van benne, írjuk felül! – tanár vendégszerzőnk arról ír, ami a sztrájkon, tüntetésen, engedetlenségen túlmutat. Horváthné Vass Ildikó megmutatja, hogyan működhet a gyerekek oktatása a mai kilátástalan helyzetben is. Írását a Kossuth téri tanártüntetés napján közöljük.

Aki arra számít, hogy a magyar oktatási rendszer most már tényleg összeomlik, mert annyi pedagógus hiányzik majd egyszer csak az óvodákból, iskolákból, az téved. Nem lesz összeomlás. Lassú rogyadozás lesz, ami nagyon sokáig tart majd. Lesznek csoportösszevonások, növekvő osztálylétszámok, iskola-összevonások, amelyek elkendőzik majd tíz-húszezer pedagógus hiányát. Kitaláltuk már sokféle változatban, mi minden kellene ahhoz, hogy jó oktatási rendszere legyen hazánknak és jó lehessen benne gyereknek lenni. Voltak átfogó javaslatok, volt 9 pont, az egyházi iskolák öt pontja. Egyelőre az együttműködés helyett bosszútörvényt kaptunk válaszul a minisztériumtól. A küzdelmet nem lehet feladni, megyünk tüntetni, sztrájkolunk, demonstrálunk, a diákjaink viszont itt vannak és pedagógusként az ember egyszerűen nem teheti meg, hogy csak üldögél azon sopánkodva, milyen rossz most. Egyrészt az éppen ránk bízott gyerekek most járnak éppen óvodába, iskolába, nekik most nem mindegy, hogy hogyan és kik oktatják és nevelik őket, másrészt meg sok pedagógus egyik legbosszantóbb tulajdonsága, hogy nem elégszik meg azzal, ami rosszul működik és megoldást keres. Milyen átfogó koncepció segítene hát rajtunk?