A sógun című japán sorozat régen látott elismerésben részesült, az idei Emmy-gálán négy díjat is besöpört. Yanagisawa H. Gyöngyi Tokióban élő japanológus, az Ablak Japánra podcast készítője a japán sajtó alapján azt állítja: a sorozat amerikai megítélésében az Egyesült Államok távol-keleti, többek között Kína felé megnyilvánuló politikai irányváltása is szerepet játszik. Peking az amerikai filmiparral való együttműködésben átlépett a vörös vonalon, Hollywood ezért keres új egzotikus történeteket és piacot. A nyertes a néző, aki a cseresznyeszirom-esőben való lovaglás helyett a valódi Japánt ismerheti meg.

A sógunt a megjelenése utáni első hat napban 9 millióan nézték meg világszerte a Hulu, a Disney+ és a Star+ oldalakon. A dráma James Clavell 1975-ös regényének megfilmesítése, vagy inkább remake-je, hiszen a magyar közönség a ’80-as években egy már láthatta egy korábbi tévés feldolgozását. Bár a sorozatot egy évadra tervezték, a siker hatására a japán producer és főszereplő, Szanada Hirojuki már alá is írt egy szerződést két újabb produkcióra. Az idei Emmyn A sógunt 4 díjjal jutalmazták, ez volt a 18-adik filmdíj, amit hazavihetett.

Az elismerés nem kizárólag A sógunnak szól

A történet a japonizmussal kezdődik, amely akkor vett nagy lendületet, amikor 1873-ban a bécsi világkiállításon Japán bemutatkozott – ez volt az első olyan nemzetközi kiállítás, amelyen a modern japán kormány hivatalosan részt vett. A japonizmus hatása különösen erőteljes volt az európai festészetre, iparművészetre, építészetre, textilművészetre, de még a kerámiákra is – gondoljunk csak a Zsolnay-porcelánokra. A folyamat visszahatott a japán kultúrára. Az 1950-es, 1960-as években a japán filmipar két vonalon dolgozott: a belföldi közönség számára és a japános egzotikumokat felvonultató külföldi nagyközönség számára. Az utóbbi filmekben mindig szerepelt zöld teás jelenet, és a szereplők mögött feltűnt a Fudzsi hegy, vagy a virágzó cseresznyefák adták a hátteret. Gondoljunk csak a Tom Cruise-zal fémjelzett Az utolsó szamuráj című film egyik képsorára, amikor Vatanabe Ken és – mit ad Isten éppen A sógun egyik főszereplője – Szanada Hirojuki ülnek egymás mellett a nyeregben a mindent eldöntő harc előtt, és az élet tovatűnő rövidségén elmélkednek a csatamezőn, miközben a környező cseresznyefákról az arcukba peregnek a lehulló rózsaszínű szirmok…