Különleges képet mutatott be sajtónak a Kieselbach Galéria: az egyik leghíresebb magyar festmény, a Kalitkás nő első változatát. A sokáig lappangó, titokzatos szépségű festmény egyszer már volt rövid ideig kiállításon Magyarországon, de aztán újra eltűnt egy nyugat-európai műgyűjteményben. Híresebb párja a Magyar Nemzeti Galériában valódi ikonnak számít, a galéria megfogalmazása szerint ez a kép a „magyar Mona Lisa”. Az ettől minőségben egyáltalán nem elmaradó első változatot december 17-án árverezik el, Kieselbach Tamás reményei szerint talán végre magyar gyűjtőhöz kerül. Előtte egy hétig a nagyközönség is láthatja, ami egészen kivételes, talán évtizedekig vissza nem térő alkalom. Az év végi időszak egyik legizgalmasabb képzőművészeti eseménye.

„Akkor már észrevettem pemzlimen, hogy a mester művészi hatásától távol, a természet kutatásának hatásai nemcsak képeim karakterét, hanem ízlésemet is megmásitják. Itt már – dugva, titokban – akkori felfogásom szerint teljesen modern érzésű dolgokat festettem” – így emlékezett vissza 1911-ben megjelent önéletrajzában Rippl-Rónai József arra, hogyan távolodott el 1890 körül mesterétől, Munkácsytól, és kezdte el a saját művészi útját járni. A harminchoz közelítő, fiatal és koldusszegény festő akkor már három éve tanult és dolgozott Franciaországban az idősebb mesternél, akit akkoriban festőfejedelemnek kijáró rajongás övezett. És kényelmes élet: Munkácsy – nem kis részben nagyvilági francia felesége menedzseri erényeinek köszönhetően – vagyonos embernek számított, gazdagon berendezett palotában élt, pénzes megrendelőknek dolgozott.

Rippl-Rónainak azonban egyre kevésbé tetszett, amit a műhelyében csinálnia kellett, és kételkedett az új irányzatoktól elzárkózó Munkácsy ízlésében, ítélőképességében is. A művészi hanyatlás, a megöregedés tüneteit érzékelte. Munkácsy még az akkor már egyáltalán nem újszerű impresszionizmustól is elzárkózott, Rippl-Rónai viszont a bontakozó posztimpresszionisták irányába tájékozódott. A Nabis csoport fiatal művészeivel keresett kapcsolatot, és valósággal viszolygott mestere nagy méretű, történelmi és vallásos témájú képeitől meg a gazdag amerikai vevők számára festett portréitól.