2021-ben jelent meg az első lemeze, két év elteltével már alig lehet jegyet kapni a koncertjeire. Schwarcz Ádámmal kerestük a párhuzamokat közte és színpadi perszónája, Beton.Hofi közt. Szóba kerültek zenei előképek, vallási élmények, jellemformáló események és a prófétálás is. Horváth Árpád és Major Szabolcs A Szív számára készült interjúját a jezsuita magazinnal való együttműködésünk keretében teljes terjedelmében közöljük – a képeket kollégánk, Vörös Szabolcs készítette.

− Most vagy túl a harmadik önálló koncerteden a Budapest Parkban. Mérföldkő számodra, hogy hiphop előadóként meg tudod tölteni a legnagyobb szabadtéri szórakozóhelyet az országban?

− Igen. Amikor a Budapest Park elődjében, a Zöld Pardonban először voltam egy teltházas Akkezdet Phiai koncerten, az számomra meghatározó hiphop pillanat volt, ami végigkísérte az életemet. Nemcsak felejthetetlen közösségi élmény volt, de ott kezdtem ráeszmélni, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Így még nagyobb élmény, hogy most már miattam is kilátogat több ezer ember a Budapest Parkba. Ráadásul a visszajelzések is jók voltak, bár a sajtó mindenképp megpróbálta valahogy beilleszteni a hazai kétpólusú politikába. Pedig nagyjából két politikai töltetű sorom van összesen. Ha megnézed, hogy hány sornyi szöveg van egy lemezemen, akkor ez a két sor szerintem még százalékban sem mutatható ki. Mégis ebből születtek a szalagcímek. De azért az talán még ezekből az írásokból is átjött, amit én is éreztem, hogy a szövegek valami mélyebb, elemibb szinten hatottak, mint egy átlagos koncerten.

− Számodra spirituális élmény a színpadi katarzis?