Rossz hír: a kiégéses tünetek valódi kiváltója nem a túl sok munka, hanem valamilyen kapcsolati konfliktus. Jó hír: van több bevált módszer is, hogyan küzdhetünk meg a belső szürkeséggel. Lelkipásztori és mentálhigiénés megfontolások Bellovics Gábor jezsuita tollából – A Szív újság és lapunk immár hagyományos együttműködésének köszönhetően nagycsütörtökön a Válasz Online-on.

Először is tisztázzuk, hogy az még nem kiégés, ha rengeteget dolgozol, és bármennyire szereted is, amit csi­nálsz, megfáradsz benne. Még akkor sem, ha tényleg kivagy, mert huzamo­sabb ideig nem tudsz megpihenni és feltöltődni. Egy nagyon kedves pszi­choterapeuta ismerősöm úgy fogal­mazott, hogy ő még olyan kiégett pá­cienssel nem találkozott, akinek ne lett volna valamilyen markáns konfliktusa az életében. Mert az „igazi” kiégéshez az is kell, hogy érzelmileg igénybe le­gyél véve – és ennek mindennél job­ban ki vannak téve azok, akik embe­rekkel foglalkoznak.

Minél régebb óta hordozzuk ma­gunkban az elakadt konfliktust, és mi­nél kevésbé tudunk rajta változtatni, úgy maradunk egyre jobban magunk­ra. S ahogy a kapcsolataink gyérülnek, a bezárkózás és a magány ural el ben­nünket, a legrosszabb esetben akár de­presszióba is eshetünk. Ezért is annyi­ra fontos, hogy megvizsgáljuk, a saját életünkben mi igényli a legtöbb érzel­mi energiát. Az, amikor nem értjük meg egymást a többiekkel? Viszony­lag ritkán fordul elő, de akkor nagyon markánsan jelentkezik, és elképesztő­en intenzív energiákat tud elvinni. De a konfliktus lehet tisztán belső is, pél­dául amikor felmerül benned, hogy megéri-e mindaz, amit beleteszel egy ügybe… Hogy van-e abban a formá­ban értelme annak, amit csinálsz… Hogy hiába dolgozol szívedből-lel­kedből, lepattansz… Valljuk be őszin­tén, aki kicsit is komolyabban odafigyel az érzéseire, vagy emberekkel foglal­kozik, találkozott már ilyennel. Pláne nagy a veszélye, hogy kiégésbe torkol­ló érő belső konfliktusfolyamatok induljanak el benned, ha nem vagy a helyeden.

El tudom képzelni, hogy lehet olyan életszituáció, amikor csak a konfliktusos helyzetből való kilépés a megoldás. Ennél gyakoribb, hogy addig-addig húzzuk a helyzetet, nyomjuk el a belső feszültséget, míg egyszer csak hirtelen kirobban, és ettől beáll valamilyen változás. Ha azonban valamit idejében és tudatosan tennénk a helyzetünk megváltoztatása érdeké­ben, első körben egy nagy adag bátorságra van szükségünk, hogy ki tudjuk mondani, életünknek egy olyan szakaszában vagyunk, amikor – bár kívülről nézve tűnhetünk tehetsé­gesnek, ügyesnek, sikeresnek – a belső megélésünk szerint az egésznek semmi értelme sincs. Kimondani… de kinek?

Ölelő hallgatás