Laurence Rees brit történész-dokumentumfilmes a második világháború időszakára összpontosítva hasonlította össze a náci és a kommunista diktátort. Meglepő hasonlóságokat talált. Szinte azonos módszerekkel hitették el milliókkal, hogy a közösségi boldogulás záloga más emberek megalázása, meggyilkolása. Habár szokás a német múltfeldolgozást az önostorozás miatt bírálni, Rees könyvét elolvasna nehéz szabadulni a gondolattól: ha az orosz vezetés nem magasztalná, hanem elítélné Sztálint és sor került volna a kommunizmus nürnbergi perére, aligha támadja meg Oroszország Ukrajnát.

„Hálás vagyok az SS-nek, hogy eszmei vezérfonalat nyújtott számomra. Mindannyian hálásak voltunk. Nem értettük, mi történik körülöttünk, teljesen össze voltunk zavarodva. Az SS-ben pedig egyszerű, érthető eszméket kaptunk, és hittünk bennük.” „Tudtam, a Kommunista Pártot azért hozták létre országunkban, hogy egy szocialista társadalmat építsen ki és majd a jövőben megalapítsa a kommunizmust. Ezt a társadalmat pedig csak lelkiismeretes emberek hozhatják létre. Ezért csatlakoztam a párthoz, magam is lelkiismeretes ember akartam lenni, hogy a többieket is ráébresszem a szocializmus és a kommunizmus győzelmének fontosságára.”

Két idézet két embertől, akik soha nem találkoztak, akik elvben egymással élesen szembenálló rezsimeket szolgáltak és akik mélyen felháborodtak volna, ha valaki szemükbe mondja: ugyanaz a fanatizmus uralja az életüket. Mégpedig nem az az ártalmatlan megszállottság, amely felnőtt embereket indít arra, hogy kemény munkával vasútterepasztalokat építsenek, bakelitlemezeket gyűjtsenek vagy magyar politikai híreket olvassanak. Ez a fanatizmus gyilkos volt, emberek millióinak halálához és szenvedéséhez vezetett a huszadik században, s hatásával máig kénytelenek vagyunk együtt élni.