Miközben az ország egyik legnagyobb presztízsű egyetemén a kormány nyomására takarékosságból egy évre elzáratták a melegvizet, a másikon még a kézmosóvíz hőmérséklete is állítható. Hűen tükrözik-e a különbségeket ezek a szimbolikus tények? Tényleg elhozta a Kánaánt az alapítványi egyetemeknek az alapítványi forma? A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának egykori dékánja, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, Szajbély Mihály professzor szerint korántsem. Inkább a Kádár-rendszer köszön vissza ma. Interjú.

– Ezek között a falak között lett irodalomtörténész, egész életét a Szegedi Tudományegyetemen töltötte, mostanra azonban visszavonult, már csak egy doktori programot visz. Most könnyebb volt lemondani a diákok társaságáról, mint húsz évvel ezelőtt lett volna?

– Van ebben valami, ámbár én nem vagyok hajlandó minden respektus nélkül szidni a diákokat. Az általunk elvárt klasszikus műveltséghez képest persze többnyire tájékozatlanok és műveletlenek, viszont egy halom dolgot tudnak, amit mi nem. Észre kell venni, hogy az idő múlásával párhuzamosan a tudás szerkezete is folyamatosan változik. Azt szoktam mondani, hogy nekem sokkal ügyetlenebb a két hüvelykujjam, mint az övék, de ez csak egy metaforája annak, hogy ők másféle tudással és készségekkel rendelkeznek. Végülis a tudással kapcsolatos éppen aktuális elvárás mindig változott, miközben az éppen elavulttá váló tudást teljes joggal siratták. Amikor lemondtak a latin és a görög nyelv kötelező iskolai oktatásáról a 19. század végén, az legalább akkora érvágásnak tűnt a kortársak számára, mint amekkorának ma bizonyos műveltségi elemek hiánya. Persze nem gondolom normálisnak, hogy lassan egy vékonyabb regényt sem lehet elolvastatni egy magyar szakos bölcsészhallgatóval, de a probléma megoldásának kulcsa biztosan nem az, hogy hibáztatjuk, lenézzük és szidjuk őket.

– És az, hogy egy Jókai-regényt nem lehet elolvastatni a nyolcadikos gyerekekkel, Jókai-kutatóként nem viseli meg?

–  Dehogynem, bár az egy másik kérdés, miért kell egy nyolcadikos gyereket A kőszívű ember fiaival traktálni. Tudnék olyan műveket mondani Jókaitól, amelyek sokkal szórakoztatóbbak lennének e korosztálynak. Amikor arra  szocializálódott a gyerekek többsége – még az egyetemisták is –, hogy egy telefonképernyőnyi szöveget képes egyben elolvasni, akkor inkább olvasni kellene megtanítani és nem egy nehéz és számukra idegen Jókai-szöveggel fárasztani őket.