„A jóról és rosszról ez volt életem legnagyobb tapasztalata”– Sólyom László és 1956
„Az ötvenhatos forradalom becsülete, a rendszerváltás becsülete, mai rendszerünk tisztessége azt követeli, hogy minden politikai erő a legtisztábban tartsa fenn és vallja ezeket az alapokat, semmilyen politikai érdekből ne engedjen meg kétértelműséget, ne tegye viszonylagossá álláspontját” – idézi Sólyom Lászlónak a mai ünnepen sajnos ismét nagyon aktuális mondatait Landi Balázs. Az egyetemi docens, Sólyom László egykori tanítványa, huszonöt éven át közvetlen munkatársa a Válasz Online-nak küldött írásában részletesen bemutatja az egykori köztársasági elnök viszonyát a forradalomhoz – abból az alkalomból, hogy a Pécs Története Alapítvány ma publikálta Sólyom László fiatalkori naplójának vonatkozó részeit.
Amikor az olvasó kézbe veszi egy tizennégy és fél éves gyermek diáknaplóját, amit várakozással teli gyűlésekről, tüntetésekről és követelésekről szóló igencsak töredékes híradások és személyes élmények hatására kezd el írni 1956. október 23-án, nem lehet elvonatkoztatni attól a körülménytől, hogy évtizedekkel később ő lett a demokratikus és jogállami átmenetet leginkább meghatározó Alkotmánybíróság elnöke, majd az 1956-ra visszavezetett alkotmányos értékrenden álló Magyar Köztársaság elnöke.