Tomáš Halík prágai katolikus teológus, vallásfilozófus Krakkóban, a Lutheránus Világszövetség nagygyűlésén tartott beszédének egy részlete Fabiny Tamásnak köszönhetően keltett visszhangot a magyar nyilvánosságban még szeptember 14-én. A magyar evangélikus püspök többek között ezt emelte ki az elhangzottakból: „Ahol az egyház intézményesített kapcsolatba lép a politikai hatalommal – különösen is nacionalista és populista pártokkal –, mindig nagy árat fizet érte.” Halík beszédét a maga teljességében azonban most először olvashatják magyarul. A fordítást Görföl Tibor, a Vigília főszerkesztője készítette a Válasz Online számára.

Kedves Testvéreim!

A kereszténység új reformáció küszöbéhez érkezett. Nem ez lesz az első, sem a második, sem az utolsó. Az egyház (Szent Ágoston szavaival élve) folyamatosan reformálódik, „semper reformanda”. Ám közös világunk jelentős mértékű átalakulásainak és válságainak idején prófétai feladata az egyháznak, hogy felismerje Isten felhívását, amelyet a kor e jelein keresztül intéz hozzánk, és reagáljon is rá.

Napjainkban meg kell tanulnunk Luther Mártontól, a kereszt paradox bölcsességének nagy tanítójától és a német misztikusok tanítványától, hogy érzékenynek kell lennünk arra, miként nyilvánul meg Isten ereje (önmagával ellentétes formát öltve) a mi válságainkban és gyengeségeinkben. „Elég neked az én kegyelmem” – Pál apostol szavai ránk is érvényesek, ha éppen hajlamosak lennénk elveszíteni reményünket a történelem sötét éjszakáiban.

A reformáció, a forma átalakítása mindig nélkülözhetetlen, ha a forma akadálya lesz a tartalomnak, ha gátolja a benne rejlő eleven tartalom dinamikus megnyilvánulását. A kereszténység belső tartalma a feltámadt, élő Krisztus, aki az egyházhoz tartozó emberek hitében, reményében és szeretetében él, de ugyanígy az egyház látható határain kívül is.

Ki kell tágulniuk az egyház határainak, és át kell alakulniuk a hit külső kifejeződési formáinak, ha gátat szabnak annak a vágyunknak, hogy meghalljuk és megértsük Isten igéjét.