Sólyom László alkotmányjogi munkássága gigantikus és máig ható, későbbi alaptörvények sem tehetik zárójelbe – mondja a Válasz Online-nak Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság korábbi elnöke. Nem volt „tébláboló értelmiségi”: Sólyom pontosan értette a hatalmi logikát, de tudatosan nem élt vele – emlékezik Török Gábor politikai elemző. Páros interjú a néhai köztársasági elnök szerepéről és örökségéről. Az október 8-án elhunyt Sólyom Lászlót ma délben helyezik örök nyugalomra a Fiumei úti sírkertben.

– Más-más időszakban voltak Sólyom László tanácsadói, bár talán rövid ideig együtt is volt főnökük a néhai alkotmánybíró, köztársasági elnök. De hogyan lehetett tanácsot adni az embernek, akinek fő jelzője lett a visszaemlékezésekben az önjáróság és az autonómia?

Paczolay Péter: A nyolcvanas évek óta ismertem Sólyom Lászlót, nagyon sokat segített a pályámon, amiért örökké hálás leszek neki. Először 1990-től dolgoztunk együtt, amikor a frissen létrehozott Alkotmánybíróságon tanácsadójává nevezett ki, majd 1996-ban a testület főtitkárának kért fel. Ha visszatekintek az eddigi életemre, akkor – hiába lettem később az Alkotmánybíróság elnöke is – ez a hat év volt számomra a leginkább meghatározó. Ebben az időszakban a liberális elkötelezettségű Halmai Gáborral ketten voltunk a tanácsadói; ez is mutatja, hogy igyekezett eltérő világnézetű és jogfelfogású embereket bevonni. Nyitott volt minden irányba. Később, a Köztársasági Elnöki Hivatalban „megörökölt”: még Mádl Ferenc vett maga mellé, majd nevezett ki hivatalvezetőnek, Sólyom László pedig megtartott. A tanácsadói testület viszont, melynek Török Gábor tagja volt, később jött létre, így éppen elkerültük egymást, mert én 2006 februárjában – ahogy a Magyar Narancs akkor írta, „Sólyom szárnyán” – alkotmánybíró lettem.

Török Gábor: Személyesen államfőként ismerkedtem meg vele, amikor felállt az elnöki tanácsadó testület. Annak keretei között egészen 2010-ig, az utolsó hivatali napokig volt alkalmam találkozni vele.

– Politikai tanácsadóként hogyan nézett ki ez a kapcsolat? Tehetett erős javaslatokat, például hogy kivel fogjon kezet és kivel ne?

Török Gábor: Havonta vagy kéthavonta találkoztunk. Hogy pontosan mi hangzott el, arról a tanácsadó és a politikus közötti nexus miatt utólag sem illik beszélni. Annyit mondhatok, hogy számomra abszolút meghatározó élmény volt vele dolgozni.

Nagyon kevés ilyen viszonyom volt és van az életemben: sokkal többet beszéltem, mint amennyit hallgattam.