A cserépváraljai katolikus templom az egyik legelső modern templomépület volt a szocializmus időszakában: a Csaba László tervei szerint 1961-ben elkészült templom a magyar építészettörténet mérföldköve, kivételes szépségű modern alkotás. Most két fiatal építész, Major Zoltán és Müllner Péter (Partizan Architecture) olyan gondossággal állították helyre a sok apró módosítással meglehetősen tönkretett épületet, ahogy eddig szinte csak középkori műemlékeket volt szokás. A Média Építészeti Díjának idén lapunk újságírója, Zsuppán András is a zsűritagja volt. A nyertes alkotás megmutatja, hogy az 1960-as évek modernje ma már ugyanúgy történeti építészetnek számít, mint a régebbi koroké, és hogy a magyar vidéken rengeteg hasonló, kevesek által értékelt csoda rejtőzik, amelyek sokkal több megbecsülést érdemelnének.

Közismert, hogy az államszocializmus időszakában nem lehetett új templomokat építeni, legalábbis az aktív egyházüldözés szakaszában, ami Magyarországon 1948-tól az 1964-ben aláírt magyar-vatikáni részleges megállapodásig tartott. Közismert, de nem igaz: ebben a bő másfél évtizedben valóban nagyon kevés templom épült, de ha egy közösség igazán elszánt volt, igazán akart templomot, még ebben az időszakban is el tudta érni, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal engedélyezze a felépítését.

Márpedig a cserépváraljaiak igazán akarták. A bükkaljai falu hagyományosan szegény volt, mint az – esetükben nem létező – templom egere. Közvetlenül a háború után, amikor a Coburg hercegi uradalmat felosztották, még mindig ötvennyolc család élt nyirkos és sötét barlanglakásokban. A községbe egyetlen makadámút vezetett be, nem volt se villany, se telefon, se orvos, miközben a népesség gyarapodott, megközelítette az ezer főt. És nem volt templom sem: a háború előtt a kastély mellett, a falu fölötti dombtetőn álló, nehezen megközelíthető kápolnába jártak misére a cserépváraljaiak, a háború után az iskolában nyitottak össze két tantermet imaszobának. Nem volt ez méltó helyzet a lassacskán mégis fejlődésnek induló községhez, és kissé kínos volt a szocialista állam számára is, hiszen az egykori katolikus iskolát a többivel együtt államosították, és az mégsem járja, hogy az állami iskola egyszerre templom is legyen. Szocializmus ide vagy oda, a Bükkalján a nép mélyen hívő katolikus volt az 50-es évek végén is. Igazi templomot akartak, mint amilyen a többi falunak van.