Hitelesség helyett törökös díszlet – egy budavári torony sokadik változata
Megújult a Budai Vár egy részlete, a Csikós-udvar északnyugati sarkán álló, Karakas budai pasáról elnevezett torony. Csak egy torony, de benne van az egész vári probléma: olyan sok alakváltozást élt meg az elmúlt másfél évszázadban, hogy a történetén keresztül megérthető, a Budai Várban szinte semmi nem az, aminek látszik. Minden egyes elem összetett elvi és gyakorlati problémák elé állítja azokat, akik az épületegyüttes újabb, nagyszabású átalakulásáról döntenek. Tökéletes megoldás ezúttal nem született.
Karakas Mehmed budai pasa volt a 17. század elején, egészen pontosan 1618. május 6-tól 1621 februárjának közepéig, kevesebb, mint három évig. Viszonylag sokat tudunk róla, fennmaradt több hozzá intézett szultáni parancs, valamint Ludwig von Molarth császári követ neki címzett levelei, amelyekből kiderül: alapvetően békés, de feszült időszakban igazgatta a magyarországi oszmán hódoltság legfontosabb vilajetét. A tizenötéves háborút lezáró békét mindkét fél meg akarta őrizni, de a két birodalom határterületén rengeteg nyugtalanító probléma adódott: az utazó kereskedőket kirabló haramiák, magyar falvakat sanyargató török szpáhik, török területeken erőszakoskodó magyar végvári katonák, jogtalanul létesített palánkerődök. Budai pasának lenni még a békésebb időkben is nehéz diplomáciai és adminisztrátori feladat volt.
Karakas Mehmedet főleg Vác ügye zavarta: a várost a békeszerződés a Magyar Királyságnak ítélte, de nyugtalanítóan közel esett Budához. A váci vitézek állítólag lovakat hajtottak el Pest alól, állatokat raboltak, pásztorokat gyilkoltak meg, sőt Óbuda közelében hatvan embert összekaszaboltak. A pasa saját székhelye sem tűnt egészen biztonságosnak, ameddig Vác keresztény kézen volt, és Karakas Mehmed, aki korábban Aleppóban és Ruméliában szolgált pasaként, előtte meg Kanizsán, elhatározta, hogy ezt a problémát mindenképpen megoldja. Erre végül az adott alkalmat, hogy Bethlen Gábor erdélyi fejedelem hadat indított a Habsburgok ellen, és 1619-ben Vác őrsége átállt Bethlen oldalára. A zavaros helyzetben Vácot mindkét fél, a Habsburgok és Bethlen is titokban odaígérte a szultánnak támogatásért cserébe, de Karakas nem bízott Bethlenben: Konstantinápolyba küldött követeit Budán feltartóztatta, és Vácot 1620 november 4-én csellel elfoglalta. Ebből aztán jó nagy diplomáciai botrány lett. A szultán mosta kezeit, és mindenért az önfejű pasát okolta, akit látszólag meg is büntetett – tisztségéből felmentették, és áthelyezték Lengyelországba, ahol a törökök éppen háborúskodtak. Vácot persze a törökök nem adták vissza, és könnyen lehet, hogy mindez csak színjáték volt, mindenesetre Karakas Mehmed rosszul járt: fél évvel később, 1621. szeptember 15-én Chocim ostrománál elesett.