„Hárommilliárd dollárt kértünk a németektől” – Antall József gazdasági szürke eminenciása a válságkormányzásról
Harminchárom évvel ezelőtt, 1990. március 25-én került sor az első szabad választás első fordulójára, amelyet az MDF nyert meg. A Svájcban élő magyar közgazdász, Hieronymi Ottó szinte a kezdetektől részt vett a válságkormányzás lehetetlen küldetésében. „Nem emlékszem olyan tárgyalásra, ahol ne mondtuk volna el a nyugati politikusoknak, hivatalnokoknak, hogy Magyarország forráshiánytól szenved, de ezeknek a jelzéseknek alig volt foganatjuk” – emlékszik vissza a Válasz Online-nak adott interjújában Antall József egyik gazdaságpolitikai szürke eminenciása. Szerinte a nyugati közösség az elmúlt hetven évben soha nem állt olyan kihívások előtt, mint most az ukrajnai háború és a belső ellentétek miatt, de a demokratikus rendszerek meglepően rugalmasak. Hieronymi Ottó szerint, ha „Brüsszel” tényleg az az elnyomó birodalom lenne, amilyennek az Orbán-kormány lefesti, már rég leszámolt volna a magyar populizmussal.
Hieronymi Ottó Budapest született 1938-ban, az 1956-os forradalom után került Svájcba, doktori fokozatát nemzetközi kapcsolatokból és gazdaságtanból szerezte a Genfi Egyetemen. 1966 és 1970 között a New York-i Morgan Guaranty Trust nemzetközi gazdasági szakértőjeként, 1970-től 1994-ig a Genfi Battelle Kutatóközpont vezető közgazdászaként dolgozott, végül 1995 és 2006 között a Webster Egyetem (Genf) Nemzetközi Kapcsolatok – Migrációs és Menekültügyi Tanulmányok programjának vezetője. 1990 és 1993 között gazdasági tanácsadóként működött Antall József miniszterelnök mellett, és részt vett a bankreformot és a növekedési stratégiákat kidolgozó bizottságok munkájában. Legutóbbi kötete, a Quo Vadis Europe idén januárban jelent meg.
×××
– Az első szabad választások évfordulójának közeledtével nosztalgiát érez vagy hiányérzete van?
– Sok szerencsém volt az életben, az egyik legnagyobb, hogy Antall József tanácsadója lehettem és 1989-től 1993-ig belülről láttam a magyar átalakulást. Ráadásul úgy, hogy sem döntéshozó, sem alkalmazott nem voltam, fizetetlen tanácsadóként egyszerre kívül és belül álltam, ami egészen különleges perspektíva. Büszke vagyok az első szabadon választott kormány mellett végzett tevékenységemre és úgy gondolom, talán nem volt hiábavaló a munkánk.