Nem mindennap készít történész szakmunkájából filmet a Netflix, Uri Bar-Joseph-fel ez mégis megtörtént. Ő írta meg részletesen Asráf Marvan történetét, aki az egyiptomi felsővezetés tagjaként kémkedett Izraelnek és 1973-ban figyelmeztette a zsidó államot a küszöbönálló támadásra. A katonai-titkosszolgálati vezetés jelentős része nem hitt neki; akárcsak ötven évvel később, amikor a Hamász támadása előtt sokasodó vészjelzéseket hagyták figyelmen kívül. Uri Bar-Joseph professzor a Válasz Online-nak adott interjújában arról is beszél, ki felügyelheti a Gázai övezetet a háború után és a mindkét oldalon most jelenlévő gyűlölet ellenére szerinte miért nyílik belátható időn belül rég nem látott esély a kétállami megoldásra.

– Az izraeli titkosszolgálatokat a világ legjobbjai közé szokás sorolni. Miért nem jelezték előre a veszélyt?

– Az állam megalapítása óta ez a legnagyobb hírszerzési kudarc. Továbbmegyek: elég régóta foglalkozom a titkosszolgálatok történetével és úgy vélem, a második világháború 1939-es kitörése óta nem történt ehhez hasonló eset. Az őrök elaludtak. Az október hetedikét megelőző általános lelkiállapotot hadd világítsam meg egy történettel. Pár héttel az októberi terrortámadás előtt a katonai hírszerzés konferenciáján adtam elő az 1973-as jom kippúri háborúval kapcsolatos hírszerzési csőd okairól. Arról, hogy a csoportgondolkodás miként altatja el az éberséget, hogy csontosodik meg egy koncepció és ez mennyire gátolja az új helyzet felismerését. Az előadásomat követő prezentáció a mesterséges intelligencia dilemmáit boncolgatta. Az ezt követő a beszélgetések szinte kizárólag a mesterséges intelligenciáról szóltak, a hírszerzési kudarcokhoz vezető emberi tényezők szinte senkit nem érdekeltek. Azt hiszem, valahol itt kell keresnünk a Hamász terrortámadásához vezető hírszerzési, katonai és politikai kudarc okait.

– Izrael állandó fenyegetettségben él, az állam elvben megkülönböztetett figyelmet szentel a biztonsági előrejelzéseknek. Hogyan működik ez az immunrendszer?