Bogárzabáló, kerítésdöntő, brüsszelita ellenzékkel riogat a lengyel kormány, amire a válasz, hogy Kaczyńskiék az asszonyverő alkoholisták cimborái. A kormány kommunikációja és a töredezett ellenzék dilemmái nagyon hasonlítanak a magyarországi helyzethez. Egy fontos különbség azonban van a két ország között: Lengyelország éppen most válik katonai nagyhatalommá, és ezen nincs ott vita.

2016 októberében népszavazást tartottak Magyarországon, a kérdés így hangzott: „Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?”

A Fidesz-kormány által javasolt helyes válasz a „nem” volt, amire 3,36 millióan szavaztak. 1,2 millióval többen, mint ahányan a Fidesz listájára az előző, 2014-es parlamenti választáskor. A kampánynak éppen az volt a lényege: találni egy ügyet, amivel többen szimpatizálnak, mint magával a párttal, és így bővíteni a tábort.

Idén októberben a lengyelek a következő népszavazási kérdésre válaszolhatnak majd: „Támogatja-e illegális bevándorlók ezreinek befogadását a Közel-Keletről és Afrikából, az európai bürokrácia által előírt kényszerbetelepítési mechanizmus alapján?”

Eltelt hét év a nagyon hasonló magyar népszavazás óta, de a lengyel kormánypárt szerint a recept most is működhet, és sikerülhet több embert mozgósítani, mint amennyi a Jog és Igazságosság nevű kormánypártra (PiS), illetve szövetségeseire, azaz az Egyesült Jobboldal listájára szavazna. 

Október 15-én ugyanis nemcsak népszavazás, hanem parlamenti választás is lesz Lengyelországban. Ahogy Magyarországon is volt népszavazás a 2022-es parlamenti választással egy napon, mind a négy kérdés a gyerekek szexuális nevelésével, illetve nemük átalakításával foglalkozott. A kérdésekre bő 3,6 millió „nem” válasz érkezett, míg a Fidesz listájára 3,06 millióan szavaztak. Utóbbi szám a legnagyobb, amit valaha pártlista kapott Magyarországon a rendszerváltás óta. 

E kiváló választási eredmény és a népszavazás megszervezése között összefüggést láthattak Lengyelországban, hiszen a receptet most lemásolják. Ott is négy kérdést tesznek fel, a következő témákban:

• migránsok befogadása;
• a nyugdíjkorhatár emelése,
• stratégiai vállalatok külföldieknek történő privatizálása;
• a belarusz határon emelt kerítés ledöntése.

A kormányzat által propagált válasz minden esetben a „nem”, ahogy Magyarországon is volt. Az ellenzék pedig, hasonlóan a magyarországihoz, nem tud érvelni a kormány álláspontja ellen, hiszen nem kampányol senki azok ellenkezőjével. Kénytelenek abban maradni, hogy ők sem akarnak mást, mint a kormány, úgyhogy felesleges az egész.