„Félresiklott könyvkritika” – Berend Nóra válasza és kollégánk megjegyzése a Szent István-kérdésről
Berend Nóra, a cambridge-i egyetem történésze olvasói levelet juttatott el szerkesztőségünkhöz, mert szerinte a Szent István-könyvéről közölt kritikánk „mindenáron, félreértve és torzítva, azt szeretné bizonyítani, hogy gyalázkodom, keményen elferdített, másodkézből átvett és meg nem értett állítások tömegével”. Írása és a cikket szerző Borbás Barna viszonválasza alább olvasható.
Soha nem fogom és nem is akarom megszokni a hangnemet, ahogy ma Magyarországon kritikának álcázott, lejáratónak szánt támadásokat írnak. Aljas indulatok keltése – bár nagyon egyszerű – nem érv semmilyen vitában. A cikken szereplő szerző Borbás Barna, a cikk szellemi atyja azonban evidens módon Thoroczkay Gábor, lévén hogy a cikk legnagyobb része feltűnően egyezik a könyvbemutatón elmondott véleményével (amelyet a cikkhez hasonló minősíthetetlen stílusban adott elő). Habár ez nem derül ki Borbás cikkéből, könyvem tudományos monográfia, több mint 1300 lábjegyzettel. Nem „állítok”, „csúcsra járatok” stb., hanem részletes bizonyítékokkal szolgálva fejtem ki a források értelmezését. Természetesen lehet ezekkel az értelmezésekkel vitázni, azokat elutasítani, de az, hogy valójában mit mondok, nemigen derül ki Borbás írásából.
Kezdjük ott, hogy a cikkben nekem tulajdonított „meredek állítások” egy része szakmai körökben evidencia, és ráadásul nem is képezik könyvem tárgyát. Könyvem rövid bevezetőjéből ugyanis több mondattal, félmondattal perbe száll, anélkül, hogy jelezné, ezek egyszerűen háttérinformációk a kötetben, létező tudományos vélemények összefoglalásai, nem elemzésem tárgyai. Az, hogy az Intelmek szerzője nem István, régóta tudott, még csak nem is az ő „szellemi terméke”, mivel ő „diktálta”, ahogy Borbás állítja. Itt csak Thoroczkay Gábort idézném ezügyben:
Magam a többszerzős elméletet elvetve csak a korábbi eredményeket tudom visszhangozni: a művet, az időben utolsó Karoling mintájú királytükröt egy a Karoling-kor tudásanyagát konzervatív módon őrző Ottó-korban felnevelkedett, lotaringiai vagy német klerikusnak, főpapnak tulajdoníthatjuk. Ez a személy egy ottani könyvtárban fiatalabb korában hozzájuthatott a királytükrök nem egy darabjához, emlékezetében vagy írásos feljegyzéseiben megőrizte ezek jó pár fordulatát, jellegzetes szóhasználatát, és mindezeket alkotó módon felhasználta az István király által igényelt mű elkészítésekor. (Thoroczkay Gábor, A középkori Magyarország (Állam és ideológiák), Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara, Budapest 2020, 73-74)