„A fagyhalál szép halál” – interjú a Don-kanyart az utolsók közt elhagyó Hetyey Tiborral
Pontosan nyolcvan évvel ezelőtt, 1943. január 12-én a Vörös Hadsereg támadást indított a tengelyhatalmak Don-kanyarban felsorakozott egységei ellen. A sikeres szovjet áttörés nyomán a 2. magyar hadsereg összeomlott, és több tízezres veszteséget szenvedett el az összecsapás, majd a hideg orosz télban való rendezetlen visszavonulás során. A legtovább kitartó magyar hadosztálynál szolgált fiatal tüzértisztként Hetyey Tibor, akivel a doni katasztrófa 70. évfordulóján, 2013-ban a Heti Válasz hasábjain közöltünk interjút. Az akkor 95 éves veterán túlélte a hideget, az éhséget és a német „bajtársiasságot”, majd hazatérve fejmosást kapott felettesétől, mert kimondta: a háború elveszett. Hetyey Tibor 2018-ban hunyt el, az interjút pedig most, az összeomlás 80. évfordulóján újraközöljük.
– A legenda szerint 1942 tavaszán a halálba küldtek kétszázezer magyar katonát. Ön is így érezte?
– Nem, sőt én kértem, hogy helyezzenek át a szombathelyi gépvontatású tüzérosztályhoz, mivel egy olyan tábori, azaz lovas tüzérosztálynál szolgáltam, amit nem mozgósítottak. 1939 januárjában avattak hadnaggyá a Ludovikán. 25 éves tüzér főhadnagy voltam, és éppen vőlegény lettem, szerettem volna letudni a frontszolgálatot, mely előny lett volna a későbbi előmenetelnél is. Arra számítottunk, hogy a németek, akik az előző években lerohanták egész Nyugat-Európát, hamarosan döntő győzelmet aratnak, és az oroszok is leteszik a fegyvert.
– Mikor értette meg, hogy nem így fog történni?
– Ahogy teltek a hónapok, egyértelművé vált, hogy egy orosz támadást nem fogunk tudni kivédeni. A rosszul felszerelt magyar hadsereg fel volt kenve egy 200 kilométeres védvonalra. Éjszakánként a BBC-t hallgattuk, tudtuk, hogy Sztálingrádban vesztésre állnak a németek, és a Kaukázusból is kiszorultak. Decemberben világos volt, hogy elveszítik a háborút.
– Milyen volt az élet a fronton a szovjet áttörés előtt?
– Azt nem mondhatom, hogy nem volt élelmiszer, bár a vidéki magyar katona a német konzervet nem ette meg. Néha kaptak egy kis hazait, és az oroszokkal lehetett csencselni, szerezni egy-két tojást vagy egy kis krumplit. A téli felszerelést sem osztották ki, a felváltó csapatoknak szánták, akik viszont fegyvertelenül jöttek. Nekem szerencsém volt, mert valahol találtam egy szőrcsizmát, így menekült meg a lábam a fagyástól. Később, a visszavonulás során a fagy követelte a legtöbb életet.
– Mekkora ellenállást tudtak kifejteni a Vörös Hadsereg ellen?