Cserna-Szabó András: „Benne van a pakliban, hogy mi vagyunk az utolsó magyarok”
Mind úgy teszünk, mintha lenne holnap, holott már világosan látszik az alagút végén a sötétség – véli Cserna-Szabó András. Az éppen ötvenéves író nemrég apokaliptikus hangulatú novelláskötettel jelentkezett: a Helikon Kiadónál megjelent Az utolsó magyarokban nemzetünk tipikus karaktereit felvonultatva beszél a magyar múlt és jelen társadalmáról – gyakran abszurd és mindig nagyon szórakoztató módon. A Válasz Online most szóban is elvégeztette vele a nagy hanyatlásleltárt a gasztronómiától az olvasáson át egészen a klímaváltozásig. Az eredmény sötét, de vicces, „Nem kell a pokolig menni, elégünk a körúton”-jeligére. Interjú.
– Volt múlt héten érettségi tétel valamely műve?
– Nem tudok róla.
– Irigykedhet Dragomán vagy Grecsó kollégákra, akiket messenger-üzenetekben küldtek el vizsgadrukkos hallgatók az anyjukba, mert a rohadék író urakon múlik az életük…
– Az lehet a szerencsém, hogy amit én írok, az minimum 18 éven felülieknek való. Bajban is szoktam lenni, hogy mit olvassak fel, amikor elhívnak gimnáziumokba. Legutóbbi regényem, a Zerkó után is volt ilyen felkérés. Mondták: nem kell sokat, elég egy-két oldal. Vakartam a fejem. Abban a regényben ugyanis aligha van két egybefüggő oldalnyi szöveg, amely ne lenne cselekményében vagy nyelvezetében olyan, hogy a szülők egészen biztosan hörgőgörcsbe rándulnak, ha megtudják, hogy csemetéik fülébe jutott. Egyszer a gimnáziumi írásbeli felvételi feladatai között viszont ráakadtam az egyik novellám részletére. Szövegértési feladat volt. Az is meglepett. Abban az írásban ugyanis a főhős a Wartburgja ablaküvegét pengeélesre csiszolja – ha kidugod a fejedet a kocsiablakon, és közben a karral elég gyorsan tekered fel az üveget, akkor elvágja a nyakad a Wartburg-guillotine. Mondjuk nem ezt a részletet kellett megértenie a kedves felvételizőnek.
– A lefejezés szinte minden művében megjelenik, még friss novelláskötetében, Az utolsó magyarokban is van guillotine. Pszichológusnál járt már ezzel?
– Nem, viszont egy kritikus azt szúrta ki, hogy tulajdonképpen névjegyem lett az évek alatt a karóba húzás. És tényleg: az utóbbi köteteim közül talán mindben szerepel. Ebben az újban nem is tudom, hogy van-e…
– Csak nyaktiló.
– Hoppá. Úgy látszik, mégsem vagyok elég tudatos.
Hírek
