A kanadai írónő A szolgálólány meséjével lett világhírű, de egy most megjelent könyv alapján állítható: remek esszéista, és rácáfol arra, hogy a beszéd a világ legunalmasabb műfaja. Az Égető kérdések – Esszék és alkalmi írások 2004-2021 című kötet magyar kiadásának apropóján rajzoltuk meg a 83 éves szerző portréját, aki bár a világ egyik legnagyobb hatású írója, Nobel-díjat várhatóan soha nem kap. Margaret Atwood érvényes világmagyarázatok szerzője, ráadásul úgy, hogy nem egyszerűen leírja a működő világ törvényszerűségeit, hanem évtizedekre előre megjósolja, mi következik.

Infarktusgyanú, szirénázó mentő. Két duzzadó izmú fiatal mentős kezdi újraéleszteni Margaret Atwood egyik vendégét, egy fiatal írónőt, akinek korábban már volt szívrohama, és most újra rosszul lett. 

ELSŐ MENTŐS: Tudod, ez kinek a háza?

MÁSODIK MENTŐS: Nem, kié? 

ELSŐ MENTŐS: Margaret Atwoodé!

MÁSODIK MENTŐS: Margaret Atwoodé? Még él? 

A fenti történet közel harminc évvel ezelőttről származik. Atwood már a mentősök gyerekkorában is klasszikusnak számított, gimnáziumi tananyag volt, de az írónő szerencsére nagyon is életben van. (A vendége is, a mentőhívás vakriasztás volt.) Regényei újabb és újabb kiadásokat érnek meg, a sorozatipar pedig nem tud betelni a szereplőivel. A szolgálólány meséje minden idők egyik leghatásosabb irodalmi adaptációja, bár a sorozat egyre képtelenebb fordulatokat vesz, mióta nem Atwood írja. Másik sikerregénye, az Alias Grace-ből készült minisorozat is műfajának legjobbjai közé tartozik. 

Pedig Atwood tényleg történelmi darab: gyerekkorában még VI. György fényképe volt látható az egypennys hátlapján, és a saját életéből emlékezhet Sztálinra. Az idén 84 esztendős író legfurcsább tulajdonsága azonban nem túlélőképessége, hanem modernitása. Nem a múlt része: aktívan részt vesz a jelen legforróbb vitáiban egy olyan korszakban, amikor történészek és közgazdászok, esetleg ökológusok szolgálnak nagy világmegfejtéssel és megoldási javaslatokkal. Atwood ötven éve ontja ezeket magából.  

Mielőtt megrajzolnánk ennek a furcsa, – ahogy magát jellemzi – „ijesztő, boszorkányszerű nagyifigurának” a portréját,

tépjük le a személyét érdektelenné tevő címkéket, amelyek szerint Atwood balos, zöld és feminista.