Az ukrán ellenállást Oroszországgal szemben alapvetően két nagy támogató, az Egyesült Államok és az EU finanszírozta. Most azonban Washingtonban és Brüsszelben is politikai viták veszélyeztetik a 2024-es támogatásokat. Ráadásul közel sem gyártanak Nyugaton annyi fegyvert, mint Oroszországban, így ha lesz is még pénz, nem látszik, honnan lesz elég anyag. El kell dönteni Amerikában és Európában: komolyan gondolják-e, hogy Oroszország ezt a háborút nem nyerheti meg.

Joseph Stiglitz amerikai Nobel-díjas közgazdász tavaly szeptemberben egy bécsi előadásában arról beszélt, hogy a nyugati társadalmaknak el kell dönteniük, háborúban állnak-e Oroszországgal vagy sem. És amíg ez a döntés nem lesz egyértelmű, addig a problémáik csak sokasodnak majd. 

Stiglitz egyébként úgy vélte, hogy a második világháború óta először lenne indokolt a háborút vállalni, mert Európában a hódító agresszió morálisan elfogadhatatlan, és az egész Nyugat számára életveszélyes is. Az erőszakos területszerzést mindenképpen meg kell torolni szerinte. 

Elvben a nyugati országok kormányai is ezt képviselik, de a valóságban nem háborús logika szerint cselekszenek. Stiglitz tavaly ősszel elsősorban arra gondolt, hogy számos gazdasági szabályozást drasztikusan át kellett volna szabni, és a hadigazdaság logikája szerint gyorsan fel kellett volna függeszteni a piaci logikán alapuló rendszereket, például az energetikában. Ám ugyanez igaz a fegyvergyártásra és az Ukrajnának szánt pénzügyi segítségre is. Amíg a Nyugat félszívvel, nehézkesen segít, és nem áll át háborús logikára, addig Ukrajnának nem lesz esélye győzelemre. És minél inkább az látszik, hogy Ukrajna esélyei romlanak, annál inkább bizonytalanodnak el a nyugati politikusok, illetve erősödnek a háborút feladni kívánó erők. Ez az öngerjesztő folyamat látszik elindulni 2023 végén.

Lemondás, lelkesedés, elkedvetlenedés

A tavaly februárban indult orosz invázió kezdetekor a nyugat-európai országok többsége úgy vélte, hogy az ukrán ellenállás napok, de legfeljebb hetek alatt összeomlik. Amikor például a berlini ukrán követ a támadás első napján fegyvereket kért a német kormánytól, azzal küldték haza, hogy mire az első szállítmány odaérne, addigra Kijev úgyis elesik. Washingtonban is nagy volt a bizonytalanság, és a komolyabb fegyvereket visszatartották, félve, hogy azok gyorsan orosz kézre kerülnének.