Az észrevétlen aranykor vége – a cigányság szenvedte meg leginkább az oktatási reformot
A magyar oktatásügy „aranykora” a 80-as évek közepén kezdődött a hazai cigányság számára, és a 2011-ben kezdődő reformlépésekkel fokozatosan ért véget. Pedig az államosítást, az egyenkönyv bevezetését a kormány éppen az esélyegyenlőség megteremtésével indokolta. A közoktatás átalakítása az utóbbi években egyre súlyosabban érinti a középosztályt is, de ez a hatás a roma gyerekeknél szinte azonnal jelentkezett, és évtizedek óta nem látott oktatási diszkriminációt okozott egy most megjelent kutatás szerint.
Orsós János gyerekét az első héten egy másik kisfiú, Bátor anyukája vitte el az uszodába. János nem volt beteg, nem utazott el, csak épp sötét a bőrszíne. Rögtön látszik rajta, hogy cigány. Bár ő a miskolci Dr. Ámbédkar Iskola egyik vezetője, úgy ítélte meg: ha a gyereke meg akar tanulni úszni, jobb lesz, ha egy fehér nő kíséri el erre a jellegzetesen középosztálybeli helyszínre. Az uszodában büszkék voltak rá, hogy az intézmény biztonságos, nem tűnik el semmi, nem kell kulcsot kérni az öltözőszekrényhez. Amikor a gyerek a saját apjával jelent meg a medencéknél, már nem utasíthatták vissza a bőrszíne miatt, viszont őt meglátva a szülők kulcsokat kezdtek kérni a szekrényekhez.
A történettel Orsós János azt érzékelteti, milyen nehéz a helyzete egy első generációs roma értelmiséginek, de még a gyerekének is, ha olyan életet szeretne élni, ami egy átlagos értelmiségi számára megszokott.
A pedagógus a Durst Judit, Nyírő Zsanna és Bereményi Ábel által szerkesztett A társadalmi mobilitás ára című kötet budapesti bemutatóján beszélt az élményeiről, és azt lehetett gondolni, hogy a szociológusok nem tudják majd überelni a történeteit. Tudták. Zolnay János oktatáskutató következett, a könyv „legszárazabb” fejezetének szerzője, aki a magyar oktatásügy elmúlt 30 évének adatain keresztül világította meg, milyen fordulat zajlik jelenlegi is az iskolákban. Nyilvánvalóvá tette:
az oktatás átalakulása által rendkívül súlyosan érintett középosztály mellett van a veszteseknek egy másik, még nagyobb csoportja, a társadalom legelesettebb rétege. Éppen az, amelynek helyzetével az egész átalakítást indokolták.
Az oktatási rendszerváltás a ’80-as évek közepétől kezdte éreztetni a hatását. Addig a cigányság boldogulására egy út kínálkozott: az asszimiláció. Neményi Mária, a kötet egyik lektora szerint onnantól nyílt egy másik is: a tanulás, és különösen az értelmiségivé válás lehetősége.