Ha a „lázadók internacionáléja” nem veszi be Brüsszelt, Donald Trump győzelmétől várhatja a békepárti fordulatot Orbán Viktor. Az exelnöknek megvan minden esélye, hogy visszaköltözzön a Fehér Házba, még úgy is, hogy első fokon éppen elítélték egy büntetőügyben. Csakhogy bár sokan azt várják, megválasztása esetén rövid úton átengedi Ukrajnát Vlagyimir Putyinnak, ezt a képet számos tényező árnyalja. Biztosra venni maximum a kiszámíthatatlanságát lehet, meg azt, hogy nagyobb léptékű geopolitikai „gondolkodása”, ahol a háború a Kína-ellenesség prizmáján keresztül jelenik meg, aligha kompatibilis egy Pekinggel barátkozó európai szövetségessel.

„Európában a békepártiak győztek, és akkor várjuk Donald Trump elnök urat, hogy a második félidőt hozza le az Egyesült Államokban, és akkor meglesz a béke” – értékelte az M1-en Orbán Viktor az EP-választásokat. Az úgynevezett „békepárti” erők előretörése Európában persze relatív, a centrista pártcsaládok megőrizték többségüket, és kérdéses, hogy megalakul-e a magyar miniszterelnök által óhajtott új jobboldali pártszövetség Georgia Meloni és Marine Le Pen vezetésével. És ha igen, akkor annak a Fidesz meghatározó tagja lesz-e. (Hogy amikor a miniszterelnök békepártit mond, az a valóságban mit is takar, tárgyaltuk már többször, most nem megyünk bele.)

Trump győzelmére ellenben minden esély megvan, és Orbán Viktor szívélyesebb viszonyt alakított ki vele, mint az európai új jobboldali üdvöskék bármelyikével. A két politikus körbeudvarolja egymást, és bár a magyar kormányfő többször méltatja amerikai kollégáját, mint fordítva, tény, hogy Trump is rendszeresen beszél elismerően, „erős vezetőként” Orbánról. Mivel Trumpnak láthatóan imponál egójának fényezése, a magyar kormányfő részéről racionális stratégia ez – már ha tényleg Trump nyer novemberben. Ha Biden, akkor elveszített hazárdjáték; bár rosszabb talán akkor sem lehet az amerikai–magyar viszony.