Vagy itt voltak István udvarában testőrként, vagy nem. Bizonyára kereskedtek velünk, bár nem világos, hogy hol. És talán mi is kalandoztunk időnként velük. A magyar-viking kapcsolatok izgalmas téma, de biztos tudás kevés van róla. A debreceni Déri Múzeumban most érdekes kiállítás mutatja be azokat a tárgyakat, amelyek erről az elfelejtett kapcsolatról mesélhetnek. Nagyon komoly, nemzetközi szinten is jegyzett tudományos kutatómunka van mögötte, de még ez is éppen csak bevilágít egy apró gyertyával a múlt mélységes sötétjébe.

Ha egy történelmi korszakról hat évadból álló, a Netflixen is nagyot futó tévésorozatot lehet készíteni, akkor az még mindig élő téma, ami a 21. századi ember fantáziáját is megmozgatja. A vikingek régóta nagyon népszerűek, könyvek, filmek, kiállítások sokasága foglalkozik a kora középkorban Nyugat-Európa nagy részét végigdúló tengeri rablókkal. De ha ránézünk bármelyik térképre, ami a „viking világot” mutatja, a Kárpát-medence szinte biztosan fehér folt lesz rajta. A kalandozások korának magyarjai nagyjából ugyanabban az időben dúlták végig a nyugati kolostorokat és városokat, amikor a skandinávok, de a tengeri és a sztyeppei nomádoknak – a közvélekedés szerint – nem sok köze volt egymáshoz.

Éppen ezért nagyon izgalmas, hogy a debreceni Déri Múzeum Vikingek a Kárpát-medencében címmel csinált most kiállítást. A magyar régészek és történészek ugyanis régóta tudják, hogy a fenti közvélekedés téves, a magyarok és a vikingek között sokféle, sokrétű kapcsolat volt, közös földrajzi és kulturális térben mozogtak, és ezt tárgyak is bizonyítják. A kiállítás esélyt kínál arra, hogy ez a tény közismertebb legyen, a szűken vett tudományos világ keretein kívül is elterjedjen. Még akkor is, ha minden, amit a magyarok és a vikingek (északiak, ruszok, skandinávok) kora középkori kapcsolatairól mondani lehet, elég bizonytalan, és a tárgyak nem feltétlenül beszélnek magukért, vagy árulnak el mindent, amire az ember kíváncsi lenne (az írott források pedig rendkívül gyérek és szűkszavúak).