Szívügy, tengernyi állami pénz nélkül – szót kérnek a honfoglalásos sikerfilm készítői
Nemcsak a szereplők vállalták díjazás nélkül a felvételeket, hanem a tudományos háttérmunkát végző szakemberek is – írják a két hete a Youtube-on megjelent Lovakon, nyergekben készítői. Az ismeretterjesztő rövidfilm óriási érdeklődéssel találkozott, csak a Válasz Online Facebook-oldaláról több tízezren értesültek róla és ugyanott közel 800 kommentet is kapott. Az alkotócsapat három tagja lapunkat kereste meg azzal, hogy válaszoljanak néhány, a filmkészítés körülményével kapcsolatban felvetődött kérdésre. Leszögezik: munkájuk egyáltalán nem hibátlan, de a nyeregkápák dőlésszöge és hasonló kérdések inkább a szűkebb szakértőket izgathatják.
Mire írásunk megjelenik, a 90 ezer nézőn is túl lehet a Lovakon, nyergekben – A honfoglaló magyarok hadművészete. Rengeteg kommentet, üzenetet kaptunk számos platformon, és láthatóan sokan nem értik, pontosan miért és hogyan született meg ez a film, mi volt az alkotók mozgatórugója. Véleményünk szerint tanulságos erre válaszolni, akár egy ilyen rendhagyó írás keretei között is.
Először is: miért? Rossz tapasztalatok, űrszittyák, széthúzás régészek, történészek és hagyományőrzők között. Sok-sok negatív inspirációt láttunk magunk körül. „Ellenpromóció” helyett azonban kezdettől határozottan úgy láttuk, hogy a korabeli valóságot kell bemutatnunk; ideje volt létrehozni egy szakmailag és minőségileg is helytálló víziót a 10. századi magyarokról, mely bizonyítja, hogy nem csak üres elégedetlenkedésre vagyunk képesek.
Miből lesz a cserebogár? Kétperces animációt terveztünk, elsőre ugyanis ennyire volt pénzünk. (Az alkotói csapat kezdetben Hajnal Ödön filmes szakemberből, Mestellér János és Tompa Balázs hagyományőrzőkből, Gallina Zsolt, Türk Attila és Zágorhidi Czigány Bertalan régészekből állt.) Majd egyre csak jöttek az ötletek, egyre nagyobbat álmodtunk: kitaláltunk az animációs rész köré/mellé egy rövid kerettörténetet a tárgy, vagyis a fegyver születésétől a harcoson át a hadseregig. Végig kényesen ügyeltünk rá, hogy az alapkoncepció kidolgozásában régészek és a leletpontosságra ügyelő hagyományőrzők vegyenek részt, így biztosítva a megfelelő tudományos hátteret, valamint a gyakorlati „működőképességet”.