Először beszélt hangsúlyosan magyar kormányzati szereplő arról, hogy komoly bajok vannak a paksi beruházással. Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója a minap a Financial Timesnak ismerte el: viták vannak a kabineten belül a bővítés jövőjéről, Orbán Viktor meg atomügyben is tárgyalt márciusban Emmanuel Macronnal. Szijjártó Péter egy franciaországi erőműben tett látogatása kapcsán beszélt arról: a franciák nagyobb szerepet kaphatnak a beruházásban. A jelek ellenére azonban aligha szakad el az orosz köldökzsinór, de a francia–magyar atomügyi padödő mögött európai energiaipari konfliktus körvonalai sejlenek fel. A meccs arról szól, vajon Franciaországnak, az Egyesült Államoknak vagy Németországnak lesz nagyobb szava az elkövetkező évtizedek európai áramellátásában. Háttér.

Az atom az új autóipar? Találgatások kaptak szárnyra, miután Orbán Viktor miniszterelnök három hete Emmanuel Macron francia köztársasági elnökkel tartott párizsi találkozóján a paksi bővítésről is egyeztetett. Egyes értelmezések szerint az engedélyeztetési dokumentációkkal megcsúszó, szankciók által fenyegetett oroszok helyett Magyarország inkább a francia Framatome-mal építtetné meg az új atomerőművi blokkokat. Ha ez igaz, az tektonikus változásokat jelezne: Franciaország olyan befolyást és gazdasági pozíciót szerezne Magyarországon, mint a németek az autóiparral. A 12 milliárd eurós beruházás hosszú évtizedekre összekapcsolná a két országot, s az első világháborút követő rendezés óta – szól az állítólagos mesterterv – ez lenne a legfontosabb francia közép-európai beruházás.

Első látásra, mint egy jó krimiben, több apró jel is mutat ebbe az irányba. Egyrészt a franciák az elmúlt években begyújtották a rakétákat: áramtermelésük 75 százalékát atomerőművek adják és a korábbi, az energiaformától ideológiai okok miatt tartózkodó szocialista-zöld kormány után Emmanuel Macron elnök 2022-es kampányában hitet tett az iparág hazai megújítása és külföldi exportja mellett. (Az ügyben a francia parlament nemrég törvényt is elfogadott.) Az atom már az ukrajnai háború előtt is az európai uniós energiaviták középpontjában állt, lévén az EU által kitűzött klímacélokat alighanem lehetetlen elérni az atomenergia szélesebb körű használata nélkül – miközben a tagállamok egy része hallani sem akar reaktorok építéséről. Pedig választás nem nagyon van, hiszen a megújuló energiák tárolási problémái egyelőre megoldatlanok. (Azaz, amikor nem süt a nap vagy nem fúj a szél, nincs energia.) Teljes egészében rájuk alapozni a kontinens áramellátását felelőtlenség lenne.

A szénerőművek erősen szennyezőek, a gáz pedig már Oroszország ukrajnai agressziója előtt is sok kritikát váltott ki az orosz függés miatt.