Húsz éve része Magyarország a világ legsikeresebb nemzetközi szövetségének, az EU-nak. Amikor beléptünk, akkor is válságok sorát kellett éppen kezelnie, és akkor is sorsdöntőnek látszó viták határozták meg, ahogy most is. Ám ezek a problémák a hétköznapi működés részei. A szuverenisták és föderalisták sokat emlegetett vitája sokszor csak politikai kommunikációs termék. A valóság általában konkrét ügyek kezeléséről szól, ami rendre hatékonyabb együttműködésre kényszeríti a tagállamokat. A prosperitás, de leginkább a béke kedvéért.

Épp csak 13 hónapja volt Magyarország az EU tagja, amikor egy héten belül a franciák és a hollandok is népszavazáson utasították el az EU új alkotmányát, ami kezelte volna a megnövekedett létszámból és a közös feladatok megszaporodásából adódó gondokat. Mindjárt szétesik az egész – gondolta akkor sok felületes szemlélő. 

Erre azért érdemes emlékezni a magyar csatlakozás 20. évfordulóján. Nehogy azzal áltassuk magunkat, hogy „régen minden jobb volt”. Hogy amikor beléptünk, volt egy nemzetállamok szuverenitását szarvasbőrkesztyűs kézzel dédelgető Európa, de most genderista háborúpárti migránsisták vették át a hatalmat, és minden eresztékében esik szét a jómódú, ám tehetetlen behemót, aki ha nagy nehezen lép is valamerre, csak kárt okoz. 

Valójában már azelőtt is sok vita volt, hogy beléptünk. Ami viszont stabil az állandó belső küzdelmek mellett: hogy a tagállamok között nincs háború. Márpedig az EU (és jogelődjei) pontosan ezért jött létre.

A legfőbb feladatát tehát a szervezet ellátja: úgy tűnik, hogy a béke záloga tagjának lenni. Van más előnye is, de ha csak erre figyelünk, már akkor is kétségkívül jó hír, hogy benne van Magyarország és a legtöbb szomszédja is. 

Amikor 20 éve beléptünk, nagyon hasonló viták folytak Nyugat-Európában, mint ma. Nem túlzás az integráció? Nem túlzás a bővítés? Mi lesz a nemzetek szabadságával? Meddig lehet ezt feszíteni? Még háborús vita is volt, sokkal élesebb, mint most: a tagállamok közül Nagy-Britannia, Spanyolország, Olaszország és Dánia katonákkal és fegyverekkel is támogatta Amerika iraki invázióját, míg Franciaország és Németország határozottan ellenezte azt a háborút. Ehhez képest az aktuális nagy háborúban az EU kormányai szinte teljesen egységesek, egyedül Magyarország fogalmaz meg határozottabb különvéleményt, de ha nagy rajta a nyomás, akkor Orbán Viktor is megszavazza a közös javaslatokat. Másrészről: már húsz éve is arról szóltak a belső viták, hogy Európának mennyire kell alámennie az Egyesült Államok törekvéseinek, hogy vihet-e az EU önálló külpolitikát.