Van, ahol azt mondják: a tőzsde a szabad társadalom, a szabad piacok, a gazdaság „szentélye”. Magyarországon ez nincs így, de a börzének – akár a parlamentnek – azért van még némi rangja. Nem mindegy tehát, hogy ki az úr a Budapesti Értéktőzsdén. Jelentjük, mára itt is megvan a minősített többség. Ráadásul ez valóságos, nem felfelé torzított kétharmad: a 37 patinás és érdemi teljesítményt nyújtó nyilvánosan működő részvénytársaságból 25-be már betette a lábát a hatalom. Miért jó ez a NER-nek? Presztízsokokból, illetve talán azért, mert egy tőzsdei céget nem lehet csak úgy elszámoltatni – hiszen akkor az „ártatlan kisbefektetők” is sérülnének.

Néhány hete interjút közöltünk a világ leggazdagabb magyarjával. Az Egyesült Államokban élő, a részvénykereskedelmet forradalmasító Thomas Peterffy itteni füleknek talán szokatlan dolgokat mondott: „Tőzsde nélkül nincs szabad társadalom; nem véletlen, hogy a szocialista diktatúráknak mindenütt első dolga volt megszüntetni a börzéket. (…) A tőzsde végső soron egy szabad társadalomban a szabad piacok legfontosabb kulminációja. Olyan platform, ahol mindig az a cég nyer, amelyről a kis- és nagybefektetők elhiszik, hogy ő fogja a legjobban kielégíteni az igényeiket – ezért a célért pedig a legjobb vállalkozók versenyeznek.” 

Nos, amikor 2015-ben a jegybank osztrákból nemzeti kézbe vette a Budapesti Értéktőzsdét (BÉT), rosszallóan megjegyezte: „a kibocsátások száma és a forgalom olyannyira lecsökkent, hogy a tőkepiac jelenleg nem tölti be a szerepét”. Ezért a Magyar Nemzeti Bank erősen fogadta, hogy hamarosan minden másképp lesz, a tőzsde a hazai vállalatok számára a tőkebevonás talán legfontosabb intézményévé válik. A cél, hogy „a gazdaságban lévő megtakarítások minél hatékonyabban és minél nagyobb mértékben a beruházások felé áramoljanak”, azaz valamelyest közelítsünk az álomszerű Peterffy-modellhez.