„Mintha beledermedt volna a múltba” – orosz történész a putyini illúziókról és álhazafias őrületről
Revelatív erejű esszé jelent meg a putyini hatalommal szemben mérsékelten kritikusnak tartott orosz napilap, a Nyezaviszimaja Gazeta (NG) augusztus 29-i számában. Írásában Valerij Garbuzov, az Orosz Tudományos Akadémia Amerika- és Kanada-tanulmányok Intézetének igazgatója körberajzolja napjaink Oroszországának megkésett „posztimperiális szindrómáját”, amely a Moszkva által a világ számára okozott problémák fő eredője. Szerinte Vlagyimir Putyin elnökségének konfúz politikai-ideológiai világa sikertelenül üldözi a világhatalmi vágyakat – amelyeket a Szovjetunió még Amerika valós ellenpólusaként ambicionálhatott –, miközben valódi célja a politikai elit és a vele összefonódott oligarchia hatalmon maradása. Békeidőben is súlyos állítások, hát még háborúban! Nem is maradt következmények nélkül: a cikk megjelenése után négy nappal Garbuzovot elbocsátották. Orosz-fordító olvasónk, Tóth Gábor ezen felbuzdulva engedélyt kért az NG-től az esszé magyar publikálására. Meg is kapta, a Garbuzov-esszét így – mivel annak fő szándéka számos, a magyar közbeszédben is elterjedt mítosz lerombolása – lapunk örömmel közli.
Egy távozó kor sok mindent magával visz: illúziók és remények halnak meg, mítoszok hullanak szét, új valóság jön létre, változik az életkörnyezet. Elfelejtünk olyan dolgokat, amelyek egész generációk számára voltak meghatározók.
Autoriter és totalitárius politikai rendszerek uralkodó elitjei gyakran tudatosan hoztak létre utópisztikus elképzeléseket és mítoszokat, és céltudatosan terjesztették a társadalomban. Az ilyen tömeges társadalmi tudatmanipuláció egyszerre emberek millióinál alakít ki utópisztikus világszemléletet. Ez teszi lehetővé heterogén politikai és szociális csoportok egyesítését a nemzet vezére körül valamilyen konkrét cél elérése érdekében. Ugyanakkor hatékony eszköz a személyi hatalom hosszútávú megtartására is. Ez alól az orosz történelem sem kivétel.
Senki számára sem titok, hogy Oroszország sosem volt mentes egyfajta külpolitikai terjeszkedési hajlamtól, amely végigkísérte teljes történelmi fejlődését. Ez a hajlam lett az orosz állam kialakulásának egyik motorja.