Több száz éve íródó magyar és német családi történetek értek össze egy valószerűtlen szekszárdi kiállításon. Egy nappal azután, hogy kollégái a Borászok Borászának választották, Heimann Zoltán a bébiétel-gyárosként ismert Claus Hipp absztrakt tájképeit állította ki birtokán. Elsőre nehéz megtalálni az összekötő kapcsot a – nem mellesleg a Válasz Online kékfrankosát is elkészítő – szekszárdi borbirtok és a 85 éves, korábban Habsburg Ottóval barátkozó bajor festő-üzletember között. Aztán mégis megtaláljuk – többek között olyan polgári értékekben, mint a művészet szeretete és a teremtett világ iránti tisztelet.

A Hipp és a Heimann család története hosszú évtizedeken keresztül meglehetősen távoli vágányokon futott. Az egyik több mint százesztendős múltra visszatekintő, sikeres német családi vállalkozás, az európai bébiételpiac egyik vezető márkája, a biogazdálkodás úttörője. A másik egy tízgenerációs szekszárdi sváb borászcsalád, amelynek történetét megroppantja a szocializmus, a rendszerváltás után szinte a nulláról kell újra életet lehelni az örökségbe, hogy mára sikeres családi pincészetet építsenek fel. A két pálya most összeért, de ami talán még meglepőbb: talán már a 18. században sem haladt messze egymástól.

A délnyugat-német svábok a török kiűzése után telepedtek be a hódoltság és a Rákóczi-szabadságharc alatt elnéptelenedett magyar vidékekre, így Szekszárd környékére is a mai Baden-Württemberg területéről. Mint azt Nikolaus Hipp elmondásából megtudjuk, a sváb telepesek toborzásában a császári-királyi udvar megbízásából egyik felmenője is részt vett. A család Magyarországon, a már korábban is részben németajkú Hanságban, Mosonmagyaróvár környékén volt őshonos, innen menesztették őket Dél-Németországba telepeseket gyűjteni, ahol aztán ott ragadtak. A Heimann család pedig az egyik 18. századi telepítési hullám során érkezett Szekszárdra – a családi krónikák szerint 1758-ban.

Sváb paraszt-polgári kultúra

Szekszárd már a sváb betelepülés előtt is kékszőlő- és vörösbortermő vidék volt, annak technológiáját még a török időkben a szerbek honosították meg itt – amivel a németek ehhez hozzájárultak, az a szorgalmuk, a precízségük, a tisztaságuk és a rendszeretetük volt. Részvételükkel komoly paraszt-polgári kultúra alakult itt ki, széles látókörű, önálló, a közéletben, a közművelődésben tevékeny, olvasó- és színjátszóköröket szervező családokkal.