Sok hűhó semmiért? Míg Európában sokan aggódnak amiatt, hogy a magyar kormány tölti be 2024 második felében az EU soros elnöki tisztét, bőven esélyes, hogy Magyarország az évtized legkevésbé jelentős elnökségét viheti majd. És erről még csak nem is Orbán Viktor tehet. Meg nem is Brüsszel: 2024 második felére így is, úgy is teljesen megbénul majd az EU intézményrendszere. Mi akkor a felfokozott hangulat oka? Mi a tét magyar részről? Háttér.

Soros? Elnökség? Ráadásul Brüsszel, amely még ezt is elvenné tőlünk, magyaroktól? Sokan máris felfokozott hangulatba kerültek a jövő év második félévében esedékes magyar EU-elnökség körüli hajcihő láttán – mielőtt azonban megmerítkeznénk a részletekben, nézzük meg, mi is ez az elnökség pontosan. Ehhez pedig érdemes kicsit távolabbról indítanunk.

Az EU három nagy intézménye közül – Bizottság, Parlament, Tanács – az utóbbi a legerősebb, hiszen ez fogja össze a kormányokat. Nincs olyan jogalkotási folyamat, amelyből ki lehetne hagyni. Csúcsszerve az Európai Tanács: ez a tagállamok vezetőinek, azaz az állam- és kormányfőknek a fóruma. Egy konkrét ember elnökli, akit két és fél évre választanak: jelenleg a belga Charles Michel tölti be a tisztséget. Ezen a szinten a stratégiai irányokat határozzák meg, de az aprómunka, a hétköznapi jogalkotás alsóbb szinteken történik.

Ezeket az alsóbb szinteket nevezik az Európai Unió Tanácsának. Részei a szakminisztereket összefogó formációk; a szakdiplomaták rendszeres ülései; és persze az egész együttműködést felügyelő, hetente többször is megtartott nagyköveti értekezletek, ahol az EU-hoz rendelt úgynevezett állandó képviselők vitatkoznak és szavaznak. Ezekben a tanácsi formációkban dől el a legtöbb esetben a Tanács, azaz a tagállamok közös álláspontja. 

Új jogszabály jellemzően úgy születik az EU-ban, hogy a Bizottság megírja az első változatot, majd a Tanács és a Parlament is megvitatja, módosításokat javasolnak, és a három intézmény delegáltjai addig egyeztetnek, amíg a szöveg az Európai Parlamentben (EP) is megfelel a képviselők többségének és a tagállamok számára is elfogadható. 

A tanácsi vitákat és a fent bemutatott, trialógusnak nevezett egyeztetési folyamatot félévente másik ország diplomatái vagy politikusai szervezik – attól függően, hogy éppen a diplomaták vagy a miniszterek tárgyalnak-e egymással az adott ülésen. Az elnöklő ország képviselői határozzák meg az ülések napirendjét, ők vezetik a vitákat. És ami talán ennél is fontosabb: a szavazások előtt háttértárgyalásokon igyekeznek előre biztosítani a többséget a döntésekhez. Azaz: felmérve a tagállami igényeket, kompromisszumos megoldásokat találnak ki.