Az elmúlt években kiderült, mit érdemel az a „bűnös”, aki önálló hatalmi tényező próbál maradni Orbán Viktor mellett (Simicska Lajos), engedély nélkül terjeszkedik túl a neki rendelt gazdasági szerepkörön (Spéder Zoltán), illetve nem megfelelően viselkedik a legfőbb NER-família részeként (Homlok Zsolt). Mivel Matolcsy György az elmúlt hónapokban már nemcsak a kormányzati politikát, hanem a miniszterelnök személyét is bírálta, sőt alkalmassági kérdéseket vetett fel, adná magát, hogy beinduljon ellene a „büntetőgépezet”. Nem indult be. A Matolcsy család udvartartása továbbra is tíz- és százmilliárdok felett rendelkezik, masszívan összeépült Mészáros Lőrinccel az új szuperbank (MBH) tulajdonosi oldalán, üzlettársi kapcsolatban áll a hatalmi elit több más tagjaival, és nem látszik, hogy bárki felül akarná írni ezt a status quót.

Matolcsy György az elmúlt hónapokban (már-már években) úgy beszélt a kormány gazdaságpolitikájáról, ahogy a táboron belül nem szoktak. Az eddigi csúcspont alighanem a saját könyvét bemutató márciusi szeánsz volt; itt olyanokat mondott, hogy szerinte a kabinetnek nincs jövőképe, ráadásul az árstopos miniszterelnök nem is akar mérhető célokat – majd Orbán Viktort párhuzamba állította az egyensúlyi gazdaságpolitika útjáról szintén letért Medgyessy Péterrel. A show fokozása érdekében hangsúlyosan bírálta a kormány által erőltetett akkumulátorgyár-építéseket, mondván: az ’50-es évekre,

a vas és acél országára emlékezteti az energiaigényes gazdaságfejlesztés, vagyis az, hogy nem az erősségeinkre építünk, hanem a gyengeségekre.