Izgalmas napok lesznek a szentendrei Skanzenben május 30. és június 1. között. Nem csupán azért, mert az ott rendezett Kandela fesztivál szombati napján a Válasz Online is jelen lesz új nyomtatott kiadványával, a Válasz Offline magyar őstörténetről szóló számával. Jövő hétvégén különleges fényekbe is burkolózik majd a táj. Hogy miként, annak részleteibe a székesfehérvári Fényszórók egyik tagja, Gévai Bálint avat most be minket. Mesél arról, hogyan építette meg a pincében három hónap alatt a csapat saját fejlesztésű írásvetítőit, amelyekből stadionlámpák világítanak, hogy milyen, amikor a közönség élőben nézi végig, amint egy koncert hátterében ecsettel párbajozik az ember egy léggyel. Világszerte ritkaságszámba megy az az analóg fényfestészet, amit ők művelnek. Interjú.

– A fényfestéshez egy retró eszközt, írásvetítőt használ, ami legtöbbünknek az általános iskolából ismerős. Emlékszik még az első találkozásra?

– Persze! Az írásvetítővel, akárcsak a diavetítővel való találkozásom sorsszerű volt. Huszonnyolc éve történt, hogy az iskolai művészettörténet órán festményeket ábrázoló fotókat vetített a tanár, én pedig azonnal azt éreztem, én is akarok ilyen vetített festményt csinálni. Megfogott a hangulata. Hazamentem és kértem anyukámtól füzetborító fóliát, amit csíkokra vágtam, tini nindzsa teknőcöket rajzoltam rájuk és bepréseltem őket az otthoni diavetítőnkbe. Legközelebb tizennyolc éves koromban, egy kulturális egyesületben találkoztam ezzel a műfajjal. Teljesen beleszerettem. Ott szintén fotókat vetítettek és azt javasolták, fessek kis üveglapokra, amelyeket be lehet helyezni a dia helyére. Később írásvetítővel tuningoltam fel a technikát. Erről tényleg mindenkinek a gyerekkora jut az eszébe. Már tizennyolc európai országban jártunk a masináinkkal és amikor meglátják őket, mindenhol kézzel-lábbal magyarázzák az általános iskolai élményeiket. De amikor bekapcsoljuk, rájönnek, hogy a mi szerkezeteink azért nem ugyanolyanok, mint azok voltak, ezekben ugyanis stadionreflektorok vannak. Vannak gyári gépek, amiket arra találtak ki, hogy színházakban, nagy felületre lehessen vetíteni velük diaképeket, de az írásvetítők nyolcszor jobb minőségű fókusszal vannak megáldva. Maga az eszköz retró, de amire használjuk, hogy analóg képet vetítünk ki vele, teljesen egyedi. Ez azonban csak egy része a fényfestészetnek.

– Mert? Mi mindent nevezhetünk még fényfestészetnek?