„Alapvető és elismerendő kudarc, hogy a független Ukrajna 1991 óta nem fordított kellő figyelmet a magyar származású ukrajnaiak szükségteleire” – mondja a Válasz Online-nak adott interjújában Pavlo Klimkin. Ukrajna volt (2014-2019) külügyminisztere a magyar–ukrán kapcsolatok meredek romlásának egyik szemtanújaként azt állítja: a két ország között a 13. hónapja tartó háború alatt látott adok-kapok gyökerei ezúttal nem Kárpátalján, hanem Budapesten keresendők. Hogyan javulhatna a jelenlegi, mérgező légkör? Miért gondolhatta Zelenszkij elnök 2019-ben, hogy képes lesz békét kötni az oroszokkal? Mi a jelentősége Bahmutnak? Lesz-e Ukrajnából EU- és NATO-tag? A jelenleg a Come Back Alive alapítvány felügyelőbizottsági tagjaként dolgozó Klimkinnel Kijevben találkoztunk.

– Pavlo Anatolijovics, köszönjük, hogy időt szakít ránk…

– … neveket ebben a formában használni – orosz szokás. Ukrajnában elég a keresztnév is. Miniszterségem alatt be is bevezettem ezt a külügyben. Csak azért mondom, hogy értse Ukrajnát.

– A kormányt, amelynek külügyminisztere volt Volodimir Zelenszkij részben azzal az ígérettel ütötte ki a hatalomból 2019 tavaszán, hogy befejezi a háborút az oroszokkal. Majd’ 13 hónapnyi teljes értékű invázió után beszélgetünk Kijevben. Mi ment félre?

– Semmi. Minden úgy történt, ahogy történnie kellett. Ezzel az orosz rezsimmel semmiféle megegyezés nem lehetséges, mert Ukrajnát mint olyat akarják elpusztítani. Putyin elég világos ezzel kapcsolatban. Az orosz ideológiai csontváz egyik alkotója az ukrán nyelv, történelem és államiság tagadása. Az, hogy egyek vagyunk velük. Ebben az értelemben nincs orosz nemzettudat, nélkülünk pedig az alap sincs meg, amelyre a mai Oroszország épül. A háború megindításának egyik oka pont ez: Putyin rögeszméje az egy nemzet által dominált birodalomról – testesüljön az meg akárhogyan. Jelenlegi demográfiájával Oroszország a semmibe tart, a rögeszme megvalósítására legfeljebb 5-10 év van. Ahogy látom, Putyin a saját rezsimjét és Oroszországot mint geopolitikai játékost akarta megszilárdítani. Tévedett.

– Zelenszkij békeígérete populista hazugság volt tehát?

– Egyáltalán nem. Őszintén hitt abban, hogy megegyezhet az oroszokkal. Úgy volt vele, „próbáljunk meg együtt létezni velük!”. Csakhogy, természetéből fakadóan, az orosz rezsim ezt semmi szín alatt nem engedhette. Zelenszkij pedig oda jutott el, ahová el kellett jutnia – elfogadta annak valóságát, hogy Ukrajnaként csak így tudunk élni.

– Akkor inkább naiv volt?