„Leválthatatlan rezsimek nincsenek” – a ma 80 éves Martin József fontos családi titokra bukkant
Ennek a kormánynak a Waterloo-ja az európai integráció lesz – mondja Martin József. A Pulitzer-emlékdíjas újságíró épp beszélgetésünk megjelenésének napján tölti be a nyolcvanat, hát végigbeszéltük vele, milyen volt újságírószemmel a Magyar Nemzetnél diktatúrában eltöltött három évtized, a rendszerváltás a lap főszerkesztőjeként, s milyen a mai szabadság. Spoiler: szerinte most éppen van egy „halovány reménysugár”. Martin nemrég jelentkezett Gajári Ödön életét és pályáját bemutató könyvével, amely évtizedes munka eredménye – ráadásul egy családi titok felfedése is egyben. Életútinterjú.
– Nehéz volt Gajári Ödön életét feltérképező dokumentumokat szerezni, hiteles információhoz jutni róla?
– Nagy, évtizedes munka volt. Egyetlen könyvemen sem dolgoztam ennyit. Nem is befejeztem, csupán abbahagytam. Szerencsére rengeteg segítséget kaptam a szűk családtól, a feleségemtől, a fiamtól, részben pedig szakmabeliektől: több levéltárostól, irodalomtörténésztől.
– Ha az ön monográfiáját akarja majd megírni egy sajtótörténész 100 év múlva, segítsünk most neki! Mi lenne a Martin József és kora című kötet alcíme?
– Diktatúrából a szabadságba.
– És pont?
– Igen.
– Tehát ma szabadság van.
– Igen.
– Nagy vitái lehetnek a fiával, aki a Transparency International magyarországi vezetőjeként a korrupcióval meg a szabadsághiánnyal foglalkozik…
– Nincsenek, nincsenek! Mindjárt elmondom, hogy’ gondolom. Történelmi perspektívában. Az újságírószakma ötöde olyan szabadságot élvez ma, amely korábban, még a kései Kádár-korban is, teljességgel elképzelhetetlen volt. Ez persze nem változtat azon, hogy a nyolcvan százalék nem ilyen szabadságfokon dolgozik.
Az igazi újságíró viszont alapvetően szabad akar lenni, és ez a belső késztetés jobbára még akkor is megvan benne, ha amúgy egyértelműen nem lehet szabad.
– Nyilván tapasztalatból beszél.
– Persze. Pályám első fele a gyeplőn fokozatosan lazító diktatúrában, de mégiscsak diktatúrában zajlott, a rendszerváltozás idején léptünk át a diktatúrából a szabadságba. Kétezer-tíz óta az a bizonyos 80 százalék ugyancsak elég erőteljes külső nyomás alatt dolgozik. Ami viszont nem jelenti azt, hogy az ott lévők mindnyájan egyetértenek azzal, amit tenni kényszerülnek.
– Akik nem értenek egyet, már rég távoztak a propagandagyárból, nem?
– Van tehetetlenségi erő is, vannak megélhetési igények és követelmények…