A közgazdász tanárnak állt két hétre – elképesztő tapasztalatokat szerzett
Deme Zoltán felkerekedett és tanárnak állt – két hétre. A közgazdász a Fészek Waldorf Gimnáziumban okította a diákokat a személyes pénzügyek és befektetések témájában, közben viszont ő is fontos tapasztalatokkal gazdagodott. Nem csak azt láthatta, milyen természetes egy mai 15-16 éves számára, hogy „Magyarországon a szögletes tárgyat gurítják, méghozzá lejtőnek felfelé, még akkor is, ha nyilvánvaló, hogy nemsokára maga alá fog temetni bennünket”. Az is körvonalazódni kezdett vendégszerzőnk fejében, mi lehetne gyógyír a menthetetlenül összeomló közoktatás gondjaira. Deme ezzel válaszol Jilly Viktor lapunkban megjelent írására is.
„Szívesen lettem volna tanár, de már akkor tudtam, hogy nem lehet megélni belőle, amikor annyi idős voltam, mint ti vagytok most. Okosan döntöttem: más foglalkozást választottam. Cserébe van bennem egy elnyomott tanár, aki dörömböl, hogy eresszék ki, és hát részben ezért is vagyok most itt” – vetem fel mindjárt az első ismerkedésnél a magam előtt félkörbe ültetett tucatnyi 15-16 éves diáknak a solymári Fészek Waldorf Gimnáziumban.
2023. június 5-e reggel van, a projekthét első napja. Mától két hétig ez a csoport a személyes pénzügyek és befektetések témájával foglalkozik, az én irányításommal. A tematikát magam fejlesztettem, a tanítási módszerekkel egyetemben.
Némi vita kialakul azért a csoportban arról, hogy okosan dönt-e, aki ebben az egyetlen életében hozzám hasonlóan racionálisan dönt, miközben hagyja bentről dörömbölni azt, amit valójában szeretne. Pedig diákjaimat zömmel pragmatikus gondolkodás jellemzi: a projekthetet előkészítő névtelen kérdőíven szerepeltettem Mérő László kérdését, miszerint inkább tollaslabda-világbajnokok lennének kétszázezer dollár éves jövedelemmel, avagy a világ századik legjobb teniszezője tízszer akkora jövedelemmel. Tizenháromból tizenegy a teniszezőt választotta. (Mérő László a nemzet 200 gyakorló napszámosát kérdezte egy ízben: 80 százalékuk a tollaslabdázót választotta.)
Úgy hiszem, részben éppen ez a pragmatizmus magyarázza, hogy miért a személyes pénzügyek és befektetések témáját választotta az én tizenhárom tanítványom a számos meghirdetett projekt közül. Szomorúan vettem tudomásul, hogy egyetlen kivétellel csupa fiú: a lányok mást választottak.