„A költőkhöz, írókhoz tapadó viták, politikai csetepaték, elmaradt és ajándékba kapott díjak, az ún. állásfoglalások, s egyéb ócska napi aktualitások hidegen hagyták. Őt valóban a költői teljesítmény ragadta meg, ezért tudott egészen különböző karakterű, világnézetű alkotókat oly nagyon szeretni, és másokkal megszerettetni.” Papp István történész írása Lator László költő halálára.

„Nincs elvégezve semmi.” Ezzel a szikár, egyszerű, pontos mondattal indította Gyerekkor című versét egy magyar költő, akit pusztán e három szót olvasva akár Pilinszky Jánossal is azonosíthatnánk. Mindössze hat évvel később született, mint a Frankfurt, 1945 írója és szellemi vonzásaik és érdeklődésük is sokban hasonlított, még személyes barátságaik között is akad párhuzam, így példának okáért Németh László és Weöres Sándor kölcsönös szeretete. Igen, Lator László, akinek példátlanul hosszú és nemes életet adatott, az időt tette költői mérlegére, s jellemezte a gyermekkort, amikor még valóban nincsen elvégezve semmi sem, ahogyan a hétköznapokban hallottuk, s talán már középkorúként mi magunk is tovább adjuk: előttünk/előtted áll az élet, a lehetőségek széles tárháza, amikkel jól és rosszul egyaránt sáfárkodhatunk.

Az előbbire kínál igazán tiszteletre méltó példát a jeles szerkesztő, műfordító, költő és első helyre állítható nevelő példája. Mert Lator személyiségében lakozott valamiféle ókori nyugalom és kíváncsiság, ama peripatetikus, sétálva mesélő és tanító szándék, ahogyan akár számos immár révbe érkezett magyar költőt és kíváncsi olvasók és nézők ezreit bevezette a magyar irodalom erdejébe. Ennek a példaadó életnek a titka talán abban rejlik, hogy banális és méltatlan parafrázissal kiforgatva József Attila Arc poetica-jának kezdő sorait: Lator Lászlót szenvedélyesen, kizárólagosan, bizonyos értelemben ártatlanul és gyanútlanul érdekelte a költészet maga. Annál kevésbé mindaz, ami e mögött van. A költőkhöz, írókhoz tapadó viták, politikai csetepaték, elmaradt és ajándékba kapott díjak, az ún. állásfoglalások, s egyéb ócska napi aktualitások hidegen hagyták. Őt valóban a költői teljesítmény ragadta meg, ezért tudott egészen különböző karakterű, világnézetű alkotókat oly nagyon szeretni, és másokkal megszerettetni.