Világszenzáció! Egyetlen politikai közösség sem volt még képes erre, amire a Fidesz igen – hogy éppen annak a politikának a megvalósításával legyen népszerű, amelynek hangos ellenzésével hatalomra került. Kóka János álmodni sem merte talán, ami pedig mára valósággá vált: nyugodtan pusztulhat iskola, kórház, posta, vasút és múzeum, az állami pénz meg ömölhet magáningatlanok fejlesztésére. A négyszögletű magyar posztmodern persze nem lenne kerek Bayer Zsolt nélkül, aki épp támogató békemenetet hirdetett az általa nem is olyan régen demens vénembernek, gazembernek nevezett pápa miséjére. A trükk itt is ugyanaz, ami az állami bolti akcióknál. Vélemény.

Fél másodperc rezzenéstelen tekintettel. Ennyi kellett, hogy felmérje, egyáltalán válaszoljon-e. Aztán szó nélkül ugyan, de válaszolt: bólintott egyet. Orrát, száját egészségügyi védőmaszk takarta, ez pedig még feltűnőbbé tette a szemét. Jól látszott így, milyen komor a tekintete a pillanatig is alig tartó bólintás alatt.

Pedig a kérdés félig-meddig csevelyszerűen bukott ki a regisztrációs pult túloldalán vele szemben álló harmincas nőből, miközben ő, a magánlabor alkalmazottja, épp vette fel annak adatait. S hogy mi volt a rózsaszín sportruházatot viselő túlmozgásos-csevegős nőszemély kérdése? Nos, az így szólt:

„És ha valakinek nincs pénze erre, ha az államiba kell mennie, ott kivárnia a sorát, akkor azzal mi van? Az meghal?”

Erre jött tehát válaszképpen az a komor, fele se tréfa bólintás. Megütötte az amúgy lizilaza rózsaszín nőt is. Ő is érzékelte az apró fejmozdulat iszonyú súlyát. Néhány hosszú másodpercre abbamaradt a szómenése, rihiröhögést sem hallatott. Csend volt. A temető megrendítő csendjéhez hasonlatos csend.