Ha van elhasznált, mindenki által túlságosan is jól ismert szimbólum, akkor az a szív. Ennek az egyszerű, az emberiséget több ezer éve kísérő rózsapiros jelképnek a mélyére nézett Dyekiss Virág A Szív jezsuita magazinban. Izgalmas ismeretterjesztő írását lapjaink együttműködésének köszönhetően közöljük.

A ma ismert szív szimbólum szeretetet, szerelmet, rajongást fejez ki. Sokan nap mint nap használják, hiszen a digitális kommunikációban elterjedt kifejezőeszközként számon tartott emojik közül harminc tartalmaz szívet, illetve többféle szív is szerepel a listán. A kis, piros szív diadalmenete Marilyn Yalom történész szerint 1977-ben kezdődött, amikor New York állam népszerűségét úgy próbálták növelni, hogy megtervezték a jól ismert logót, az INY feliratot. Ez azóta is töretlen népszerűségnek örvend, és egy csapásra kiterjesztette a szív szimbólum jelentését a romantikus, tiszta szerelemről a kedvelés könnyedebb, általánosabb jelentésárnyalatai felé, s így széleskörűen használhatóvá vált. Annál is inkább, mert az igét (szeret), a főnevet (szív) és a vizuális jelet egy egységgé vonta össze, ami szintén segíti az általános megértést és használatot.

Az, hogy a szív a szerelem és a gyengéd érzések jelképe, az 1400- as évektől, a lovagkortól kezd az európai kultúra fontos elemévé válni. Kódexfestményeken, majd az 1300- as évek elejétől Giotto művészetében egyre többször jelenik meg a szeretett személynek felajánlott szív motívuma, mely korábban a versekben, lovagi szerelmi lírában fordult elő. Az idealizált szerelem itt az önátadás, a távoli, elérhetetlen kedves iránti elköteleződés volt, melynek tökéletes megjelenítője a testen kívül dobogó, a szeretett személynek átnyújtott szív. Ugyanekkor vált először népszerűvé Jézus Szívének tisztelete, melynek első magyar példája Kinizsi Pál feleségének imakönyve. Az égi és a földi szerelem- szeretet egy tőről fakad tehát, és ugyanolyan önátadást tesznek lehetővé.