Talán soha nem volt olyan fontos elmondani, mint éppen ma, hogy a tanári pályánál nincs összetettebb, izgalmasabb, szabadabb és felemelőbb hivatás – véli Jilly Viktor. Az angoltanár országos ismertséget szerzett, amikor a televízión keresztül oktatott és több, mint negyvenéves pályája során elismert gimnáziumokban tanított, és tanít ma is. Vendégcikkével most a Válasz Online tanügyi vitasorozatát egészíti ki.

Talán soha nem volt olyan fontos elmondani, mint éppen ma, hogy a tanári pályánál nincs összetettebb, izgalmasabb, szabadabb és felemelőbb hivatás.

Összetett, hiszen a tervezés periódusában a tanár egyszerre színházi dramaturg és rendező. Dramaturgként ő választja ki, rövidíti és egészíti ki a tankönyv anyagát, és mint rendező ő képzeli el, hogy a másnapi órán a kiválasztott szövegek és feladatok hogyan valósulnak meg. A megvalósulás periódusában pedig színre lép, mint színész, aki élvezi – élveznie kell –, hogy minden szem őt követi. Persze, ha jól végzi a munkáját, akkor nem ő lesz a főszereplő, hanem a tanulók.

Izgalmas, hiszen a tanár-diák viszony interaktív jellege miatt a tanár azonnali visszajelzést kap arról, hogy előzetes óraterve működik-e. Ha nem működik, akkor beindul az improvizációs képessége, melynek segítségével korrigálhat. Egy tanítási órán számtalan kiszámíthatatlan helyzetben kell döntést hoznia. Többek között ez a spontaneitás – amely az alaposan végiggondolt tervvel együtt működik csak ­­– adja meg a tanóra feszültségét, ez teszi lehetővé, hogy a tanuló figyelni tudjon. Arról nem beszélve, hogy a tanárnak az adott pillanatban hozott helyes vagy helytelen döntése a humoros helyzetek kiapadhatatlan forrása, amelyeken aztán diák és tanár egyaránt jót mulat. És nem utolsó sorban ez az a pálya, amely fiatalon tartja még a magam fajta idős tanárt is, hiszen állandóan kiskamaszokkal és tinédzserekkel van körülvéve.  

Szabad, hiszen igaz a mondás, hogy miután a tanár becsukta maga mögött az osztály ajtaját, a tanteremben az történik, amit ő akar. A felülről jövő utasításokat csak akkor követi, ha egyetért velük, kényszer nem hat rá. Hadd hivatkozzam saját példámra.

Én a Kádár-rendszer utolsó tíz évében kezdtem tanítani, és soha nem fordult meg a fejemben, hogy szocialista embert faragjak tanítványaimból. A tantervről meg csak annyit, hogy már évek óta oktattam (és talán nem is sikertelenül), amikor megtudtam, hogy létezik angol nyelvi tanterv.