Kell-e óvakodnunk narcisztikusnak tűnő politikusok megválasztásától? Javulna-e a kórházak, az iskolák, vagy a vasúti közlekedés, azaz általában a közszolgáltatások minősége egy kormányváltás hatására? Vendégszerzőnk, Rácz Olivér Miklós a Válasz Online-on Tevesz László tollából nemrég megjelent esszére reagál most. A Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa szerint nagyjából mindegy, milyenek a politikusok személyiségjegyei, viszont ha jót akarunk, meg kell tanulnunk együtt élni politikai ellenfeleinkkel. Vélemény.

Értékesnek tartom a történelmi és társadalmi kontextus elemzését, mert sokat tanulhatunk ezekből arról, hogy különböző társadalmi folyamatok milyen mintákat szoktak követni. Óvakodnék azonban attól, hogy történelmi vagy kortárs analógiákból, vagy az aktuális tendenciák kivetítéséből következtessünk arra, ami történni fog. Például, ma megmosolyogtatóan naivnak hat, hogy a rendszerváltást követő években sokan a liberális demokrácia visszavonhatatlan győzedelmét jósolták. Véleményem szerint hasonlóan instabil lábakon áll az a ma sokak által osztott vélekedés, hogy Magyarország állami berendezkedése megállíthatatlanul halad a „putyinizálódás” útján, és minden reménykeltő fejlemény csak anomália, délibáb. Közgazdászként meggyőződésem, hogy a társadalmi folyamatok közötti ok-okozati kapcsolatokat csak a folyamatokat meghatározó egyéni döntések megértésén keresztül lehet feltárni. Jobb bepillantást ad, ha a tendenciák és analógiák helyett arra fókuszálunk, hogy az aktuális belpolitikai fejlemények milyen választásokra ösztönzik a különböző társadalmi szereplőket, és ezek a választások milyen irányba terelik a jövőbeli folyamatokat.