„Ha csorbul a szabadságot őrző értékkánon, akkor az egyháznak kötelessége szót emelnie, máskülönben elárulja önmagát, és Európa lényege is veszélybe kerül” – idézi fel Joseph Ratzinger gondolatait Görföl Tibor teológus. A Vigília főszerkesztőjének írásából kiderül, milyennek képzelte el Benedek pápa Európát.

Ahányszor elsétálok a budapesti katolikus egyetem John Lukács-terme előtt, rendszerint eszembe jut a katolikus történész figyelmeztetése, mely szerint Magyarország számára szinte mindig katasztrofális következményekkel járt, ha a Kelet felé próbált közeledni, mert a magyar kultúra alapvetően nyugati orientációjú. Ma, amikor a Nyugat-ellenesség nemcsak a közbeszédben hódít, hanem a keresztény kultúra és az egyházak szférájába is beszivárog, és sokszor egyenesen Európa-ellenességgé alakul, joggal vetődhet fel a kérdés, van-e még egyáltalán olyan mondanivalója a kereszténységnek Európáról, amely nem merül ki együgyű szólamokban, s érdemes komolyan venni.

Mióta elcsitultak az uniós alkotmány preambuluma, az Istenre és a keresztény hagyományokra utaló hivatkozások körüli viták, úgy tűnhet, a kereszténység nemcsak önmaga térvesztését és leépülését figyeli tehetetlenül, de az öreg kontinensen zajló folyamatokat is szinte kívülállóként szemléli, már ha észreveszi őket egyáltalán. Éppen ezért érdemel figyelmet az a legkevésbé sem közismert, mégis különleges jelentőségű tény, hogy a katolikus egyház vezetői szenvedélyesen szívükön viselték Európa és az európai hagyományok sorsát. Különösen sokat gondolkodott és beszélt Európáról Joseph Ratzinger, azaz XVI. Benedek, akinek összegyűjtött műveiben több száz oldalt tesznek ki az európai tárgyú írások. Tudom persze, hogyne tudnám, hogy Joseph Ratzinger nevének említése nem mindenkiből vált ki lelkesedést: túl sokszor könyvelték el az elodázhatatlan egyházi reformokat gátló pápának.

Ratzinger eredendően tudós ember volt, a teológia professzora, akit megrémítettek a hatvanas évek végének diáklázadásai, s később is aggódva figyelte korának egyházi és történelmi folyamatait. Igazságtalanok azonban ezzel a kifinomult intellektussal szemben, akik nem vesznek tudomást gondolkodásának egész tágasságáról, hanem örökségének csupán néhány szeletét méltatják figyelemre. Üdítően tág szellemi horizontja, nyugati műveltsége és éber történelmi figyelme kiválóan megismerhető abból, ahogyan Európáról gondolkodott, s előrébb jutnánk az öreg kontinensen, ha legalább néhány elemét megszívlelnénk annak, amit Benedek Európa-víziójának lehet nevezni.